Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Mócsy András–Gaál Attila: Római sírkő Bátaszékről

Mócsy András - Gaál Attila: RÓMAI SÍRKŐ BÁTASZÉKRÖL 1979 tavaszán a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat Budai u. 46. sz. alatti központi telephelyén pincerendezésbe kezdtek, hogy a helyiséget ideiglenes hulladékraktárrá alakítsák át. Az évtizedek alatt felhalmozódott hulladék és salakréteg eltávolítása közben a pince oldalfalában egy római sírkő nagyobb töredékdarabjára bukkantak, s ezt azonnal jelentették a megyei múzeumban. A mintegy négyzetméternyi felületű sírkő aljával a pince járószintjén, feliratos oldalával a pince belseje felé helyezkedett el. Ugyancsak nagyméretű mészkőtömböt találtunk a ma már használaton kívüli, egykori pincelejárat téglából készült lépcsőzetében is, de írás vagy figurális ábrázolás nyomait ez utóbbiakon nem találtuk. A sírkőtöredék kibontása után a falban keletkezett üreg falában egy kb. 60 cm magas, későgótikus kapuívtöredéket figyeltünk meg. A téglaboltozat folyamatos omlása miatt azonban ezt nem emelhettük ki, s erre feltehetően csak az épület lebontása idején kerülhet sor. Jelenléte azonban feltétlenül arra utal, hogy a régi épület, - melyhez a most kitisztított pince tartozott - legkorábban a XVIII. századi német betelepítések idején épülhetett, s építőanyagához nyilván felhasználták az ekkor már többnyire romokban heverő bátaszéki (az egykori cikádori) apátság köveit is. A falban maradt középkori kő így másodlagos, sírkőtöredékünk pedig már harmadlagos felhasználásként került a pince falába. Erre utal egyébként a - talán szándékosan is megrongált - képmező üregeiben és a helyenként eredetileg is hibás felületű mészkő lyukacsaiban talált középkori habarcs maradványa is. A mészkő stélének közepe maradt meg a középső képmezővel és a feliratos mező nagyobbik részével (1. kép). A magasság 99 cm, a szélesség 87,5 cm, a vastagság 27,5 cm. Alul ferdén törött, fent azonban egyenesen le van fűrészelve. A fűrészelés vonala a képmezőből is levágott egy részt, s ezért nem lehet szó arról, hogy a stélé két kőtáblából lett volna összeillesztve. A sírkövet nyilván másodlagos felhasználáskor, pl. későrómai kőtáblás sírhoz, vagy az újabb korban vágták ketté. A képmezőben a Pannoniában igen gyakori áldozati jelenet látható, középen tripusszal, tőle balra álló női jobbra álló férfialakkal! A képmezőt két oldalt befelé ívelő félkörív keretezi. Ez a ritka keretelés nem véletlenül épp a közeli környékről, a pécsi székesegyház másodlagosan felhasznált római követ között ismert.

2 E pécsi vagy pécskörnyéki sírkő

3 alapján a bátaszéki követ némi biztonsággal kiegészíthetjük: fent nagy képmezőben vagy fülkében több - a felirat szerint három - halott lehetett félalakban ábrázolva. A sírkő korát jellemző részletek hiányában csak tág időhatárok között adhatjuk meg. Az áldozati jelenet korán feltűnik Pannoniában, és igen sokáig megmaradt;

4 ezt az időszakot va1A magyarországi példákat összeállította Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. Régészeti Füzetek II. 5. (Budapest, 1959.). 2Burger i. h. 40. sz., v. ö. a 27. sz.-al (Nagytétény), ahol a félkörös keretelés értelmét a félkörökben ábrázolt ascia-együttes adja meg. 3Jobb képét és irodalmát lásd Fülep F. - Sz. Burger A., Pécs római kori kőemlékei. Dunántúli Dolgozatok 7. (Pécs, 1974.) 34. sz. iBurgeri. h. 11. 407