Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

1950-ben, a tanácsok megalakítása után, a kiskereskedelem is tanácsi irányítás alá került, és a szocialista viszonyok gyors megvalósítását tűzték célul. Ezért nemcsak a nagy áruházakat, hanem számtalan kiskereskedelmi egységet is államosítottak, illetve felszámoltak. A kereskedelmi hálózat ezáltal hiányos lett, nem tudta kielégítően ellátni a lakosság szükségleteit. A mezőgazdaság stagnálása miatt az élelmiszerellátás sem lehetett zökkenőmentes. A megnövekedett ipari munkásságot ellátni nagy feladatot jelentett, s az élelmiszer-jegyrendszert 1951-ig fenn kellett tartani. A húsellátás akadozott, különösen hétvégeken sorban állások voltak. A tél végétől jelentkezett erősebben a hús iránti kereslet, amikor már nem vágtak sertést. 1953-as adat szerint Tolna megye 12 községében volt folyamatos a húsellátás, a többi kifogásolta, hogy akadozik az ellátás. Ezért soha sem szűntek meg a feketevágások, kényszervágások (egy engedéllyel két sertést vágtak). A kövérkacsa- és liba-szezon sem hozta meg a várt enyhülést, bár bizonyos mértékben enyhített a húsgondokban. 1953-ban a rossz termés miatt a lisztellátásra is nagyon sok panasz volt, ezért javasolták, hogy a sorban állás megszüntetése érdekében ne árusítsanak finomlisztet. A beütemezett cukormennyiségek szintén gyorsan elfogytak, bár egy-egy vásárlónak 1 kg-nál többet nem adtak. A zsiradék és cukorellátás folyamatosságát még ősszel sem tudták biztosítani. 1951-ben a tejbegyűjtés nem érte el a kívánatos napi 41000 litert, így a tejellátást Szekszárd városára korlátozták: csak itt volt szabad közfogyasztásra tejet eladni. Az állami gazdaságok 30%-ra, az egyéni gazdaságok 80%-ra teljesítették beadási tervüket, ezért kérelmezték, hogy vizsgálják felül ezt a döntést. 1953 nyarán-őszén a tejellátást már sikerült biztosítani." Az 1953. szeptemberi árleszállítás jelentős változást eredményezett. 10 ezer áruféleség ára ment le, s ennek hatására az áruforgalom jelentősen emelkedett. Hozzájárult ehhez, hogy a kormány intézkedései folytán a mezőgazdasági lakosság sok millió forint megfizetése alól is mentesült. Az áruellátás növekvő mértéke mellett 1953. harmadik negyedévében 423 új kisipari jogosítványt adtak ki, s ezzel is a helyi szükségletek kielégítéséhez járultak hozzá

1

. Az árufedezet biztosítása 1954. első felében is gyenge volt. Az ipar részéről a bizonytalan szállítások befolyásolták kedvezőtlenül a kereskedelmet. Az alapvető élelmiszerekből nagy hiány nem volt. Az édesipari és konzervipari árukban, fűszerfélékben és főleg gyufában mutatkozó hiányt raktárkészlet hiányában nem tudták pótolni. A kereskedelmi hálózat nem tudta biztosítani a községi szövetkezeti boltokon keresztül a zökkenőmentes áruellátást. Ebben közrejátszott a központi ellátás hiányossága, télen az időjárás okozta nehéz utak, de a fő hiányosság a kereskedelmi szervek következetlenségében rejlett. Nem gondoskodtak olyan közszükségleti cikkekről, mint drót, szög, sőt sokszor a petróleum és ecet is hiánycikk volt.

101 A falu áruforgalma jobban növekedett, mint a városé. Ehhez hozzájárult a szabadpiac forgalmának és a felhozatalnak erős növekedése, az árszínvonal kedvező alakulása. 1955-ben ismét kedvezőtlen jelenségekkel kellett számolni: a beszolgáltatási terhek ismét súlyosbodtak, egyes termékek szabadpiaci forgalmát megszüntették (pl. burgonya). ÖSSZEFOGLALÁS Az 1949-1956 közötti időszak igen jelentős szakasza a szocializmus alapjai lerakásának. A gazdaság szerkezeti változása következtében Magyarország ekkor fejlődött agrár-ipari országból ipari-agrár országgá. Ezt a fejlődést azonban hibák torzították el, melyek elsősorban 99MSZMPTmB. Arch. 32/2/268/1948—56. - 100TML. Megyei t.ü.jkv. 1950-1956:1954. jan. 23. 101TML. VB. ü. jkv. 1954. I'ebr. 24. 404