Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

A tartalékterületeket bérletek útján igyekeztek hasznosítani. A bérlők azonban 1953-ig úgyszólván semmiféle kedvezményt nem kaphattak, sőta bérletek alapján kulákká nyilváníthatták őket. Az 1953-as intézkedések hatására a tartalék ingatlanokon kishaszon- és egyéb bérleteket létesítettek, és beadási kedvezményt kaptak a gazdálkodók e területeik után. A gazdaságok átlagos területe - különösen a magasabb kategóriákban - ennek hatására meg is nőtt. 1955-ben a bérleteket ismét felszámolták, így az állami tartalék ingatlanok továbbra is megmunkálatlanul maradtak, ami súlyos gondot jelentett a mezőgazdasági termelés szempontjából. Tolna megyében 1948-ban kezdődött meg a termelőszövetkezetek szervezése, erőteljesebb mértékben azonban csak 1949. második felében és 1950-ben bontakozott ki. Az 1948-50-ben főleg olyan földnélküliekből, kisparasztokból alakultak szövetkezetek, akiknek a mezőgazdasági termelésben, főként a nagyüzemi gazdálkodásban nem volt megfelelő tapasztalatuk, és viszonylag kevesebb felszereléssel is rendelkeztek, mint az egyéni gazdaságok általában. így igen sok nehézséggel kellett megküzdeniük. 1951-53-ban már középbirtokos parasztok is nagyobb számban léptek be a szövetkezetekbe, gyakran ugyan kényszer hatására, így 1953-ban a kilépők zöme is közülük került ki. Az 1953-as kormányprogram elhangzása után a tsz-ekben és tszcs-ben nagyfokú lazulás állt be, részben a program félreértése, „részben pedig (mert) az ellenség a félreértések mellett igyekezett befolyást gyakorolni és zűrzavart kelteni a tagok között."

95 Ezután a kulák-korlátozás is nagyrészt megszűnt, ahogyan erre a különböző szintű értekezletek jegyzőkönyvei figyelmeztetnek. Egyes tanácsok várakozó álláspontot foglaltak el, többen a kuláklista megszüntetését úgy értelmezték, hogy „megszűnt az osztályharc, nincs kulák."

96 Általában az egész megyében azt tapasztalták, hogy a kulákok sorozatosan kapták vissza vagyonukat: A „dombóvári járás egyes községeinél az agitáció csökkenése következtében osztálybékülékenységjelei mutatkoznak. Lábrakaptak az ellenséges rémhírterjesztők, spekulánsok és kupeckedő kulákok, ismét élősködni akarnak a dolgozókon. A klérus is terjeszti fertőző ideológiáját.

97 Az 1953 júniusa utáni lazább parasztpolitika, a különböző kedvezmények hatására a parasztságnál az adófizetéssel szemben passzív magatartás alakult ki. A korábbi kényszer-intézkedéseket már nem alkalmazták, s rendőri karhatalmat a végrehajtók csak akkor kaphattak, ha személyes biztonságuk forgott veszélyben. Az adózók ezt kihasználták, s a végrehajtás elől egyszerűen bezárkóztak, vagy elmentek otthonról.

98 A parasztságot érintő kedvezmények - a beadás és adó csökkentése, termelési hitelek, vetőmag és műtrágya (korlátozott) biztosítása - növelte a termelési kedvet és az érdekeltséget. A szabadpiaci forgalom valamelyes fellendülése is ezt mutatta. 1955. márciusában az MDP vezetésében ismét a szektás irányzat kerekedett felül, s ez a parasztpolitikában is éreztette hatását. Visszatértek a korábban alkalmazott módszerekre, s ezek fokozták a parasztság elkeseredettségét. 2. A lakosság kereskedelmi ellátása A kereskedelmi hálózat átalakításának folyamata 1948-ban a népboltok létrehozásával kezdődött. Következő lépés a SZÖVOSZ megalakítása volt, s ezzel a földművesszövetkezeti bolthálózat is gyors ütemű fejlődésnek indult. A földművesszövetkezeteknek szerepük lett a mezőgazdasági lakosság áruellátásában, és a falu és a város közötti árukapcsolatok lebonyolításában is. 95TML. V.B. ü. jkv. 1953. okt. 21. 96TML Megvei t.ü. jkv. 1950-1956:1953. okt. 24. - TML. V.B. ü. jkv. 1953. júl. 16. 97MSZMP TmB. Arch. 32/1/73/1954. 98TML. V.B. ü. jkv. 1954. márc. 31. 26* 403