Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

tulajdonában; 1953-tól az egyéni gazdák lóállománya csökkent, a többi szektoré viszont nyolc-tízszeresére növekedett. Az egy paraszti gazdaságra jutó lovak mennyisége - az 1955-56. év számbeli növekedés ellenére - folyamatosan csökkent. Az egyéni gazdaságok kancaállománya - arányaiban - változatlan maradt. Csak a juhtenyésztés volt, amelyet 1935-höz viszonyítva is, egyértelmű fejlődés jellemez. A Mezőség a XVIII. század óta a juhtenyésztés jellegzetes körzete volt; elsősorban a nagybirtokokon voltak hagyományai. 1935-1954 között a juhok száma csaknem megkétszereződött, majd 1955-56-ban némi visszaesést tapasztalhatunk. Az egész juhállomány növekedése mellett az egyéni gazdaságokban - abszolút számokban - csökkent a juhok száma. 1951-1953 között egy parasztgazdaságra több juh jutott, de 1955-56-ban már jelentős volta visszaesés. Ugyanez vonatkozik az anyajuh-állományra is, bár ez nem növekedett arányosan a juhok számával. A baromfiállományról kevés adattal rendelkezünk. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az egyéni gazdaságokban lévő állomány csökkent - nyilván a baromfitelepek üzembe állítása miatt. Az egy parasztgazdaságra jutó baromfiállomány is ugyanezt mutatja. Az országos irányító szervek az 1951-52-es évekre kétéves állattenyésztési programot dolgoztak ki. Ennek megyei megvalósításáról a következőket állapíthatjuk meg:

68 az egyéni gazdaságok mindkét évben megközelítették a kitűzött tervcélokat, ám az anyaállat-állománynál jelentős lemaradások voltak. A szarvasmarha-tenyésztésben 1951-ben 102%-ra, 1952-ben 105%-ra teljesítették a tervet. A tehenek számának növelésénél a tervteljesítés 71,8%-os, illetve 82,5%-os volt. A lótenyésztésben 1951-ben 96%-ra, 1952-ben 103,5%-ra teljesítették a tervet. A sertéseknél 95,3%-os, illetve 106,7%-os teljesítésről beszélhetünk. Érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy míg 1951-ben az anyakoca-tervet 130,5%-ra teljesítették, addig 1952-ben csak 87,66%-os volt a teljesítés. Meg kell viszont jegyezni azt is, hogy a 87,66% mennyiségileg 500 anyakocával többet jelentett, mint az előző évben. Ajuhtenyésztési tervet 1951-ben 91%-ra, 1952-ben 100,31%-ra sikerült teljesíteni. Az 1952. évi tervek mindegyik állatfajnál magasabbak voltak, így a százalékos mutatók kissé torzítanak. Az 1952. évi lótenyésztés és az 1951. évi szarvasmarha-tenyésztés kivételével az egyéni gazdaságok eredményei mindig jobbak, mint a termelőszövetkezeteké. Különösen így van ez a juhtenyésztésnél. Az állattenyésztés alakulása és a takarmánytermelés között - mint említettük - szoros kapcsolat van. Elegendő takarmány, jó legelők kellenek a megfelelő számú és minőségű állat eltartásához. De az állatok mennyisége is befolyással van a növénytermelésre: a szerves trágya „előállításával", mivel műtrágya nem állt még ekkor elegendő mennyiségben a termelők rendelkezésére. Az 1949-1956 közötti időszakban - összegezhetjük - az állattenyésztés és a növénytermelés nem érte el a lehetséges színvonalat: az eredmények többnyire alatta maradtak a háború előttinek, vagy ha túl is szárnyalták azt, az eredmény nem volt tartós. 3. Új növénykultúrák meghonosítása, kötött gazdálkodás A felszabaduláskor hazánk növénytermelési ágazatának szerkezete igen elavult volt. Az ipar számára fontos növények szerepe kicsi, a döntő többséget a szántóföldi növények, a gabonafélék alkották. Ez a megállapítás Tolna megyére is igaz, bár meg kell jegyezni, hogy itt már a XIX. században is jelentős dohánytermelés folyt. A növénytermelés strukturális átalakítására a negyvenes évek végétől került sor. Ez az átalakítás a kötött gazdálkodás elvei alapján történt: országos szinten határozták meg egyes 68TML. V.B. ü.jkv. 1952. akt. 22. 396