Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

Az általunk vizsgált időszakban a kötelező beadás rendszerének fenntartása a parasztságnak súlyos terheket jelentett. A szövetségi politika csorbulása, a kulákveszély eltúlzása és az ellenük foganatosított intézkedések eltorzították a begyűjtési rendszert, mert a kis- és középparasztság érdekeit is megsértették. A termelők hasznát az állam elvonta, s nem a mezőgazdaság fejlesztésére fordította. Atermelők által mélyen gyűlölt adózási formán az 1953. évi könnyítés sem változtatott, a termelés fellendítését is segítő kivezető út a beszolgáltatás rendszerének megszüntetése volt. 7. Hitellehetőségek az egyéni termelők számára Az 1949-1956 közötti időszak politikai vezetése az egyéni termelést a szocialista jövő szempontjából ítélte meg. Az egyéni gazdaságokat „szükséges rossznak" fogták fel, e gazdaságok fejlesztéséhez állami támogatást nem adtak. Ezzel tulajdonképpen a szövetségi politikát sértették meg: nem erősítették a kis- és középparasztsággal való kapcsolatokat. Tolna megyében az egyéni termelők által is igénybe vehető három hitellehetőséggel találkoztunk: 1. mezőgazdasági kisgépvásárlási kölcsön, 2. talajjavítási kölcsön, 3. vetőmagkölcsön. A mezőgazdasági gép-hitelakcióra 1949-ben volt példa, amikor a Mezőgép NV pécsi kirendeltsége útján a megye területén - Szekszárdon, valamint Dunaföldvár, Bátaszék, Tolna, Paks és Pincehely községekben - 90%-os hitelre lehetett beszerezni a legkülönfélébb mezőgazdasági és szőlőgazdálkodási kisgépeket (pl. permetezőgépet). A kölcsönt 500 forinton aluli vásárlás esetén 1949. november 30-ig adták, 500-3000 Ft-ig szintén 1949. november 30ig, részben 1950. november 30-ig?

8 Ez az akció egyedi. Csak 1953-ban találkozhatunk újra mezőgazdasági kisgépek piacra dobásával, de kölcsönt ekkor már nem adtak a vásárlásra. Az egyéni gazdálkodók igényelhettek talajjavítási kölcsönt is, a megvalósításról azonban nincs adatunk. E kölcsönfajta törlesztésére viszont halasztást, vagy részletfizetési kedvezményt általában nem, csak kivételes esetekben kaphattak: „1. ha a kérelmező a talajjavítási kölcsöntörlesztési kötelezettségének mindezideig eleget tett; 2. ha a kérelmező önhibáján kívül földjén a szükséges munkálatokat nem tudta és előreláthatóan nem is tudja elvégezni; 3. az a talajjavításban részesült dolgozó paraszt, aki kölcsönt kapott, de megjavított területe időközben tszcsoport tulajdonába ment át, vagy a tszcs-be belépett, mentesítendő a törlesztési kötelezettség alól. Kulák - ilyen esetben is - maga köteles a tartozás kifizetésére

5 ." Rendszeresnek mondható hitel volt a vetőmagkölcsön, ezt viszont az állami készlet nagyban befolyásolta. A községi tanácsok mindig a vetőmag-keretek bővítését kérték, ami azt is mutatja, hogy a parasztok egy része a beadás után már nem rendelkezett megfelelő vetőmaggal, illetve csereterménnyel. 1953-ban a tavaszi vetésterv teljesítéséhez központi készletből csak a szerződéssel termelt növények vetőmag szükségletét tudták biztosítani. Sem készpénz, sem természetbeni hitel ellenében egyéni termelők nem kaphattak vetőmag kiutalást. (Ez az 1952. évi rossz termés következménye.) 1954-ben a központi készletből szintén csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre, s mivel az egyéni termelők vetőmag hiányát az állami készletből való kiutalás csak részben fedezte, a mutatkozó hiányt elsősorban irányított (termelő - termelő közti) csere-kölcsön és szabadpiaci felvásárlás útján kellett fedezni. Tavaszi búzából 1954-ben 15 691 kh-ra 17 263 q vetőmagot bocsátottak a termelők rendelkezésére. 58TML. AJisp. ir. 5896/1949. 59TML Mg. Oszt. T-821 43/1950-51. 389