Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

Megnevezés 1952 1953 1954 1955 1956 BAROMFI (q) Egyéni és I., II. típusú tszcs 8 137

2 6 019 3 951 Összesen 8 568 6 625 6 593 Egyéni az összes %-ában 95,0 90,9 59,9 TEHÉNTEJ

3 (hl) Kötelező beadás, egyéni 155 065 89 502 64 710 47 951 33 364 Szerződéses és szabad felvásárlás összes 14 032 54 764 94 064 96 828 Összesen 197 708 160 345 188 458 223 537 220 493 Kötelező beadás egyéni az összes %-ában 78,4 54,5 34,3 21,5 15,1 BOR (hl) Egyéni és I., II. típusú tszcs beadása 56 080

2 24 814 8 176 Összesen 59 068 27 486 9 819 Egyéni az összes %-ában 95,0 90,3 83,3 1/ A kötelező beadásnál átadott szabad súllyal együtt. 2/ 1952-ben csak egyéni. 3/ 1955-56-ban juhtej és juhgomolyával együtt. A táblázat adatai alapján megállapíthatjuk, hogy az egyéni gazdálkodók beadásának aránya időszakunk alatt mindig nagyobb volt, mint a többi szektortól begyűjtött. A tejbeadásnál feltűnő, hogy az egyéni gazdák beadása arányaiban mennyire lecsökkent. Itt viszont figyelembe kell venni azt, hogy a tej begyűjtése áttevődött a szerződéses és szabad felvásárlás keretei közé. (Sajnos nem rendelkezünk adattal, hogy ezt részletesen is megvizsgálhatnánk.) Egyértelműen csökkenő tendenciát (az egyéni beadás arányainak csökkenését) csak a tej-, tojás-, baromfi- és borbegyűjtés területén tapasztalhatunk. Az első három terméknél nagy szerepet játszik az a tényező, hogy 1954-től több baromfitelep üzembeállítása történt meg, s kezdett kialakulni az állami gazdaságok nagyobb számú tehénállománya is. A borbeadásnál azt kell figyelembe venni, hogy csökkent a szőlőterület (sok szőlőt műveletlenül hagytak), és az egyéni kézen lévő szőlőterületek nagysága is csökkenést mutat. A terménybeadást vizsgálva feltűnő, hogy kukoricabeadásnál tartósan az egyéniektől való begyűjtés teszi ki a beadott termény 90%-át. Ezt eleinte a napraforgónál is megfigyelhetjük, de 1953-tól jelentős arányeltolódás következik be. Kenyérgabonából az egyéni gazdaságok adták be az összes begyűjtött mennyiség 50-55%-át, takarmánygabonából 60-63%-ot. Azt is megállapíthatjuk, hogy az állatbeadásoknál szintén az egyéni gazdaságoktól begyűjtött húsmennyiség tette ki a nagyobb részt. 1955-ben (bizonyára a korábban idézett rendelkezés hatására) nagymértékben megugrott a szerződéses és szabad felvásárláson keresztül beadott termékek mennyisége. Ezt az 1955 márciusi KV-ülésen bekövetkezett politikai változás magyarázza, (valószínűleg a több éves begyűjtési törvényt nem akarták hatályon kívül helyezni, a terheket nyíltan felemelni.) A begyűjtési rendszer kötöttségeit jól jellemzi a mezőgazdasági termékek begyűjtésének és felvásárlásának viszonyítása a terméshez. (Társadalmi szektorok szerinti bontás 25* 387