Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához
kulákot 600 kh-dal érintett a tagosítás. A cseretárgyaláson 311 dolgozó paraszttal (10%) nem tudtak megegyezni, a birtokba adáson már 461 személy nem jelent meg, a kulákok közül 77 í0 . 1956-ban 5 községben földrendezést, 21 községben pedig tagosítást hajtottak végre 21 . 13. táblázat: A tagosítással érintett egyéni gazdaságok száma és területe (Tolna megye 1949-J955) 22 . Gazdaságok száma Összes terület, kh 3060 7874 5663 15393 6861 19594 3579 15051 4694 10003 888 4562 577 1499 414 865 3102 6143 1282 2603 a/ A sváb földrendezéssel együtt. A tagosítások megbolygatták a termelés rendjét és ez - a tapasztalatok szerint - időlegesen a termelés csökkenéséhez vezetett. A törvény ugyan előírta, hogy a dolgozó parasztoknak azonos értékű csereingatlant, a kulákoknak lehetőleg azonos értékű csereingatlant kell adni betagosított területük helyett, a várható terméskiesést inkább a tagosítások során elkövetett számos hiba növelte. Elsősorban politikai feladatnak tekintették a tagosítást, s nem vették figyelembe a termelési kihatásokat. A táblákat pl. olyan helyen alakították ki, ahol nem volt, vagy nagyon kevés volt a tartalékingatlan. A legjobb minőségű területek kerültek a táblába, míg csereként a lakóhelytől távoli, részben már nem is művelt, rosszabb minőségű területeket adták. A helyszínelések nem megfelelően történtek: nem a tényleges minőségeket állapították meg. Tolna megyében előfordult, hogy a törvényes 3 kategória helyett négyet állapítottak meg: dolgozó paraszt, dolgozó kisember, kulák, úri birtokos. Az utóbbi kategóriába sorolták az ügyvédek, s egyéb, nem a földművelődésből élők mellett az iparosok, tanárok, tanítók, orvosok földjét is, akiket a kulákokhoz hasonló eljárás alá vontak: cseretárgyalásokat nem folytattak velük, zöldkártalanítást nem kaptak 23 . A tsz-ek és állami gazdaságok tagosítása során viszont még technikai szempontokat is figyelembe vettek, pl. az elektromos vezetéktől való távolságot. A politikai szempontok érvényesülését mutatja, hogy míg a dolgozó parasztokkal és kisemberekkel cseretárgyalásokat folytattak, addig a kulák- és úri birtokosok csereingatlanát kijelölték, és szinte kényszerrel elfogadtatták. A dolgozó parasztok sem akarták minden esetben elfogadni a cseretárgyalásokon a nekik juttatott ingatlanokat, ezért 1949-52 között hatalmas tartalék területek halmozódtak fel az állam kezén, az el nem fogadott csereföldek és egyéb felajánlások révén. Ezek hasznosítása vontatottan haladt. 1953-ban be is szüntették a területátvételeket. A kártalanítások megállapítása, s főleg a kifizetése is nagyon lassan történt. A birtokba adásnál viszonylag pontosan megállapították a cserébe kapott ingatlanon lévő „zöldleltári", 20TML. Mg. Oszt. 131/X/1-69/1955. 21TML. Mg. Oszt. 611-26/1956. 22Mg. Stat. Adatgyüjt. 1870-1970. Földterület II. Megyei adatok 258. 23TML. V.B. lilési jegyzőkönyvek (= V. B. ü. jkv.) 1954. ápr. 7. 377 1949a részleges 1950a részleges 1951 részleges általános 1952 részleges általános 1953 részleges általános 1955 részleges általános
