Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához
megyében, mint az országos átlag. Megállapíthatjuk tehát, hogy Tolna megye számosállat ellátottsága - ami az igaerő, trágyázás, hús- és tejtermelés szempontjából nagyon fontos - az országos átlagnál jobb volt. Az egyéni gazdaságok számosállat ellátottságát - adatok hiányában - országos viszonylatban nincs módunk vizsgálni. Tolna megyére vonatkozó adataink is csak 1953-tól vannak, így csak néhány következtetést tudunk levonni. A föld megmunkálása szempontjából lényeges szarvasmarha- és lóállomány az egyéni gazdaságoknál magasabb volt, mint az összes gazdaságra számítva. (Itt is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az összes gazdaság eredményében az egyéni gazdaságok eredményei is benne vannak.) A sertéseknél és juhoknál (itt kivétel 1953) a gazdaságok együttes eredménye a jobb. Összességében azonban az egyéni gazdaságok jobban ellátottak számosállattal, mint a többi szektor. Az idegen munkaerő felhasználása 1949-ben még jelentős volt Tolna megyében. 3388 állandó mezőgazdasági munkást és alkalmazottat, valamint 10888 időszaki mezőgazdasági munkást (aratás, cséplés idején alkalmazottat) tartottak számon statisztikailag. A kulákok számára előírták, hogy „a munkálatok elvégzéséhez szerződtetett mezőgazdasági munkavállalók száma nem lehet kevesebb, mint ahány munkavállalót a gazdálkodó az 1948. évben ugyanilyen nagyságú területre alkalmazott 16 ." Ebben az intézkedésben a munkanélküliség felszámolásának igénye jelentkezett. 5. A tagosítások hatása a mezőgazdasági termelésre A tagosítás földcserékkel, nagy területek megmozgatásával járt. Magyarországon „1949-től 1956-ig a tagosítások során 'megmozgatott' földterület (a többször tagosított terület és a csereingatlanok figyelembevételével) több, mint 9 millió kat. hold - ebből 5137660 kat. hold az érintett községek egész határára kiterjedő tagosítás, földrendezés - messze meghaladja az 1945. évi földreformmal 'megmozgatott' terület (5600000 kat. hold) nagyságát??" A tagosítás: az elaprózódott földparcellák összevonása nagyobb táblákba. A termelőszövetkezetekbe tömörült földtulajdonosok parcelláinak a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében történő kialakítását szolgálta. Ahol tehát tsz-csoport alakult, kérhették a részleges vagy teljes tagosítást. A földrendezés: valamely községen belül a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas tábla kialakítása. Csak akkor engedélyezték, ha 4000 kh-on aluli határú községek külterületén lévő ingatlanoknak legalább a 70%-a, az ennél nagyobb külterületüeknek 80%-a termelőszövetkezetek, illetve állami gazdaságok használatában volt. A Tolna megyei tagosítások (a szántóterület %-ban) 30% felett voltak, a földrendezések 25-35% között (12. táblázat). Ha a Tolna megyei és országos tagosításokat arányaiban összehasonlítjuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a megyében - az 1952. és az 1953. évi általános tagosítás kivételével - több községet érintettek a tagosítások, több szántó- és földterületet „mozgattak", mint országosan. Az egyéni gazdaságok számát és területét tekintve is a Tolna megyei arány magasabb az országosnál. Ennek oka lehet az országos politika sajátos - túlzó - lecsapódása, de az is, hogy Tolna megyében a földek minősége jobb az országosnál, ezért magasabb szinten is célszerűnek tartották a szocialista szektor megerősítését. 1949-1953 között Tolna megye 106 községéből mindössze 1 l-ben nem volt tagosítás. 28 községben általános tagosítást végeztek, 48 község egyszer, 17 község kétszer, 2 község háromszor tagosított 19 .1955-ben 16 községben 3078 dolgozó parasztot 5543 kh földdel, 224 16TML. Alispáni iratok ( = Alisp. ir.) 12753/1949. M Borbélv László: Az 1949-1956. évi tagosítások szerepe és hatásuk hazánk mezőgazdaságában. Statisztikai Szemle, 1957. 6. sz. 447. 19MSZMP TmB. Arch. 32/2/273/1951-1953. 375
