Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz

rosi lakosok iskolaépítés ügyében levéllel fordultak Szluha György apáthoz, a húsz aláíró közül 15 keresztet húzott neve mellé.

95 Amikor 1824-ben a fejlett kereskedelmet és ipart űző dunaföldvári református és evangélikus parasztpolgárok egyezséget kötöttek iskolaállításra és tanítótartásra, a 7 református közül mindössze egy nem tudta leírni nevét, a 8 evangélikus közül kettő nem ismerte a betűket (az egyik a kurátor volt).

96 Benda azt bizonyítja, hogy - országos viszonylatban - a vallási és nemzetiségi hovatartozásnál lényegesebb szerepe van a földrajzi elhelyezkedésnek, ha az iskolázottságot vizsgáljuk. Tolna megyében - úgy tűnik - komoly szerepet játszott a másik két tényező is. 1818-ban a szálkai görögkeleti szerb lakosok levélben panaszkodtak tanítójuk rossz erkölcsére. A bizonyságlevelet aláíró 38 közember közül mindössze egy tudta nevét leírni. Az alsónánai görögkeleti rác egyházközség 1837-ben kötött szerződést tanítójával, s a tanács tagjai közül a bíró és egy esküdt még írástudatlan volt, a jegyzőn kívül (aki magyar ember) csupán három esküdt ismerte a betűket; 25 további aláíró (köztük a kurátorok) közül egyetlen egy sem tudott írni.

97 A szomszédos, református magyarok lakta Sárközben viszont már a XVIII. század végi utazók írástudó parasztokkal találkoztak. Egy feljegyzés szerint Alsónyéken „Jani (Jany) idejében (a XVIII. sz. elején) élt egy Vámos István nevű paraszt, aki írni és olvasni tudott és aki a falu jegyzője volt. Ő írta le a falu rövid történetét, és lelkipásztorainak nevét."

98 Kálmán Dezső, a gyönki református gimnázium krónikása a korabeli „matriculából" kijegyezte az ott tanuló diákok nevét és születési helyét. Az 1818. évben szerepel Bálás István és Karátson István, mindketten 12 éves decsi parasztgyerekek, akik tehát középiskolában folytatták tanulmányaikat. A környékről rajtuk kívül csak a jegyző, a tanító és a lelkész gyermeke tanult itt tovább. Ez az egyediségében is figyelemre méltó adat is a Sárköz parasztpolgári fejlődését bizonyítja." A magasabb fokú iskolázás azután a XEX század második felében tömegesebbé vált, ez a Sárköz rohamos gazdagodásával, életmódjának átalakulásával magyarázható. 1860. március 11-én az őcsényi református egyházközség gyűlést tartott, melyben az önkényuralmi rendszer egyházpolitikája ellen tiltakoztak. A résztvevő 90 egyháztag mindegyike sajátkezűleg írta be nevét a protocollumba!

00 A Sárköz nagyobb írni-olvasni tudásának bizonyítaként rendelkezésünkre áll a sárpilisiek lelkészeik által feljegyzett vizsgaeredménye 1806-tól 1869-ig. A feljegyzések sokat elárulnak a korabeli iskolai oktatásról, a körülményekről és mindezek előtt eredményességéről. Eleinte az évi rendes vizsgákat márciusban tartották, majd 1829-től szeptemberben „Nyári Exament" is rendeztek. A vizsgák általában a „Tractusbeli Scholarum Inspector", a helyi és a szomszéd községek prédikátorai, a község elöljárói és egész lakossága előtt a templomban zajlottak le. 1824-ig - szinte sablonosán - csak dicséri a prédikátor a tanító munkáját, ettől kezdve bíráló és értékelő megjegyzéseket is fűzött véleményéhez. Az 1824. április 4-iki már csak „közép Számot" érdemelt. Az 1832. március 18-iki „helyben hagyható ami kitetszett a szorgalmatosság". Az 1833. január elsejéin „az igyekezet meglehetössen mutatta magát". Az 1834. januári is „meglehetős volt". „1835. Martius holnapban tartott Examenje Floris Márton O(skola) M(ester) gyermekeinek az olvasás és históriálás kivéve nem a legjobban sült el. 1836. Tavaszi Exament adván Szkárosi Pál o. m. az olvasás akadozva, a Számvetés sehogy se, az írás ákombák módra mentek. 950L. Htt. L. C 69. 1808-4-5. 96TmL. Közgy. ir. 1818. Lajstr. 3. 37.; 1824. Lajstr. 3.9. 97TmL. Közgy. ir. 1837. Lajstr. 280. liAndrásfalvy Bertalan: Dunamente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. (Tanulmányok Tolna megye történetéből VII.) Szekszárd, 1975. 122. - Az eredeti forrást nem találtuk meg az egyház levéltárában. WKálmán Dezső: Agyönki ev. ref. Gymnasium története 1806-1900. Szekszárd, 1905. 320. too Az őcsényi ref. egyház protocolluma. 23 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 353