Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
nek a ki kényszer ített, új kontraktusoknak a végrehajtása igen nehezen, vagy egyáltalán nem ment 68 . A megyében tanító iskolamesterek fizetése igen nagy szóródást mutat: a legminimálisabbtól 300 forintot is meghaladóig szinte minden megtalálható. 1789-ben 100-110 forint között mozgott az átlagfizetés 69 . A katolikus iskolák mesterei voltak a legjobb helyzetben, az ő fizetésük az átlag felett volt. Az evangélikusoknál kb. megegyezett az átlaggal, a reformátusok tanítóinak kevesebb volt az átlagosnál. A legkevesebbet a görög nem egyesült vallást követő szerbek fizették tanítóiknak: még az átlagos felét sem igen érte el. Korszakunkban a helyzet nem változott; az 1846. évi összeírás ebből a szempontból kísértetiesen hasonlít az 1789. évihez. Nemcsak az összeírás bizonyítja a változatlanságot, hanem a közgyűlési iratok is, melyeknek az oktatásügyre vonatkozó része szinte csak a tanítók bérezésével, a mester és az egyházközség anyagi ellentéteinek elsimításával, a tanítók vagy özvegyeik panaszaival foglalkozik. 1813-ban Böhm Ferenc paksi iskolamester panaszos levéllel fordult a vármegyéhez. Elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt elvállalta a katolikus iskola tanítói hivatalát 700 forintért, oly feltétellel, hogy a pénzből két segédtanítót tart, akiket, a fizetésen túl, koszttal is ellát. Kötelességét híven teljesítette, sőt nem is kettő, hanem az eredményesség érdekében négy praeceptort alkalmazott. Ez nagy anyagi áldozattal járt, mégis vállalta a külön terhet, mert betegeskedett. 1810-ben betegségének súlyosbodásakor lemondott hivataláról, de a község különféle ígéretekkel visszatartotta, majd 1811. májusában a pécsi püspök vizitájának alkalmával 30 kila búza bérkiegészítést ígért. Ezt az említett évben meg is kapta, a következő években már nem. Arra kéri a megyét, kötelezzék a községet ennek megadására. Pozner József alszolgabíró egyezséget hozott létre a község és a panaszkodó tanító között. Az elöljárók megígérték, hogy 1813. Szent György napjáig (április 24) a tanító megkapja a 30 kila búzát, viszont a következő években a régi, 700 forintos fizetése marad. Ebbe mindkét fél belenyugodott. Az ügy azonban pár év múlva ismételten a megyei közgyűlés elé került. Megint a tanító panaszkodott, hogy fizetését nem a megállapodás szerint kapja. A paksi elöljárók leveléből kiderül, hogy míg az előző pap volt hivatalban, addig a tanító is, a pap is készpénzben kapta a járandóságát. Most viszont az új pap a vizitáció szerinti készpénzt és természeti járandóságokat kérte, így a tanító fizetését sem adhatják csak készpénzben. Ez természetesen a falunak kedvezett, hisz pénzbeli adóbevétele minimális volt, a természetijárandóságokat egyszerűbb volt kiszolgálniuk. Visolyi János szolgabíró az úriszéken kibékítettea feleket: a tanító belenyugodott a vizita szerinti fizetésbe, de egy másik levelében egy kis pénzért esedezik, hogy legalább a segédtanítókat fizetni tudja 70 . 1819. szeptember 6-án a görög nem egyesült vallást követő rácok (szerbek) iskoláinak inspektora levélben kérte a vármegyét, hogy a helytartótanács határozatait szigorúbban tartassa be a községekkel. Tudomására jutott, hogy a dunaföldvári egyházközség nem a kontraktus szerint fizeti tanítóját. Az ügy békés elintézésére kiküldött Kapuváry János főszolgabíró jelentette, hogy 1820. január 18-án a helyszínen megintette az elöljárókat, kik a következőképpen mentegették magukat: elismerik, hogy az 1814-ben kötött kontraktusban 250 forintot ígértek a tanítónak, de azután 1818. szeptember 27-én ismét szerződést kötöttek, melyben csak annyit ígértek, amennyi a fundáció, tehát 140 forintot, 5 gyertyát és „füttő Szalmát". Igaz, hogy ők a mesteri fizetés javítására 1814-ben 25 forinttal többet ígértek, de ezt csak azért tették, mert a görög nem egyesült iskolák inspektora megfenyegette őket. Időközben azonban esperesüktől megtudták, hogy ez rájuk nézve nem kötelező, mivel lélekszámuk jelentősen csökkent 71 . A döntésbe a tanító is belenyugodott. Az 1822. évi jelentés szerint Földváron a fizetés rendszeresen a kontraktus szerint történik. Amedi68 Varga Ádám - Boda Ferenc: Mözs község története. Szekszárd, 1973. 218. - valamint OL. Hu. L. C. 69. 1802 - 4 - 38. - Az erőszakrajellemző a szekszárdi szerződés elkészítése. Egy perben, 1793-ban, vallomást tett az egykori ( 1787-es) szekszárdi bíró, valamint négy esküdt. Szerintük a kerületi tanfelügyelő, Bachmann János összetépte a régi iskolamesteri szerződést és „Majd meg látom ki mit mond ellene a contactusnak, itt nállam vagyon a királyi parantsolat, vasra fogom verettetni, hatalmam vagyon rája és mégis meg kell a contractusnak lenni" stílusban próbálta meggyőzni őket. Erre sokan elmentek a tanácsból, akik pedig ott maradtak, azok ijedtükben írták alá a szerződést. (Évszázadokon át . . .313.). Az erőszakot bizonyítja a szekszárdi tanács egy másik levele is, ezt lásd: OL. Htt. L. C. 69. 1802 - 4- 38; valamint Hajdú: i. m. 154-162. - Baranya megye korabeli szerződéseit közölte: Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848. (Baranyai Helytörténetírás, 1977) Pécs, 1979. 131-167. 69 Kanyar József lektori véleményében is jelzi, és a már többször idézett tanulmányában leírja, hogy a Somogy megyei tanítók fizetése igen csekély volt a XVIII. század utolsó negyedében. Alig kaptak többet, mint a konvenciós cselédek, általában 20 és 70 forint közt volt az évi járandóságuk, sőt még a reformkorban is kevesebb volt az általunk említett 100-110 forintnál. Számításainkat újra elvégeztük, melyek ismételten ezt az eredményt hozták, sőt állításunkat és a Tolna megyei tanítók kedvezőbb helyzetét bizonyítja Hajdú Lajos tanulmánya is. Hajdú az 1777. évi összeírás kapcsán 116 tanítónál tudta összegszerűen megállapítani az évi fizetést. Ezek szerint ebben az évben a Tolna megyében tanító iskolamesterek évi átlagfizetése meghaladta a 90 forintot, a Kanyamá\ említett Somogy megyei maximumnál (70 Ft) megyénkben a 116 ludimagister közül 60 kapott többet. (Kanyar: i. m. 68; Hajdú: i. m. 135-136.) 70TmL. Közgy. ir. 1813. Lajstr. 3.6; 1813. jkv. 132; 1823. jkv. 102; 1823. jkv. 424; 1825. Lajstr. 3.10; 1827. Lajstr. 3.14. 7iTmL. Közgy. ir. 1819. Lajstr. 3.48; 1820. Lajstr. 3.70.
