Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
egyébként sem terjedt ki a tanítás módjára, a tartalmi kérdésekre, csak a tárgyi és anyagi eszközök biztosítására, a földesurak kötelezettségeinek teljesítésére való szorítására, valamint az iskola és a fenntartó szerv (község, földesúr) közti ellentétek elsimítására. A tartalmi kérdésekben csak javaslatot tehettek a helytartótanácsnak és az egyházi szerveknek. 1843-ban pl. javasolták a pécsi püspöknek, a budai görög nem egyesült vallásúak püspökének, és a két protestáns superintendensnek, hogy a Csapó Dániel által szerkesztett Gazdasági Kistükör és a Matuska József által a „Selyem bogarak táplálásárul" irt könyvek anyagát a falusi iskolákban fő tantárgyként oktassák 36 . Az országgyűlésre küldött követeik útján, azok utasításában is foglalkozhattak az oktatásügy kérdéseivel, természetesen e fórumon sem tudtak komoly befolyást gyakorolni a kormányzatra, hisz - mint már említettük - az oktatásügyet fejedelmi jognak tekintetek. Az elmondottak ellenére a megyének fontos szerepe volt a helyi iskoláztatásban, hisz a felsőbb hatóságok - a helytartótanács, püspök, superintended, a görög nem egyesült vallásúak iskolai főfelügyelője - csak a megyei tisztviselők segítségével tudták realizálni rendeleteikben megszabott intézkedéseiket. Az 1830-as évek elejétől Tolna megyében az elemi oktatásra, népnevelésre minden járásban bizottság ügyelt, melynek tagjai sorba jártak az iskolákat, jutalmazták a tanítókat. Igaz, hogy az iskolák ellenőrzése, a bizottságok létrehozása főleg a magyarosítás eszköze volt, mégis haladó törekvés, hisz a lehetőségekhez képest javítani próbáltak a népnevelés mostoha sorsán. Pozitívan értékelhetjük a megyei közgyűlés határozatának azon pontjait, melyekben tekintélyes nemesi politikusokat - általában szolgabírákat és táblabírákat - bíztak meg az iskolai oktatás ellenőrzésével, kik a földesuraknál és a községeknél eredményesen közbe tudtak lépni a tanítás színvonalának és anyagi feltételeinek javítása érdekében. AZ OKTATÁSÜGY HELYZETE, TÁRGYI ÉS SZEMÉLYI FELTÉTELEI TOLNA MEGYÉBEN Kitűzött célunk: a különböző összeírások alapján bemutatni az iskolák állapotát, a tanítók szerepét és a szervezett iskolai oktatást hátráltató okok, valamint a megjavítására vonatkozó elképzelések vizsgálatával képet adni a korabeli műveltségi viszonyokról, az oktatás szerepéről és hatásáról a parasztság életében. Az 1789. évi, illetve az 1846. évi iskolai összeírás, az 1847. évi alispáni jelentés elemi iskolákkal foglalkozó részei alapján be tudjuk mutatni az iskolaügy félévszázados fejlődését, a tanítás személyi és tárgyi feltételeinek javulását, az oktatás színvonalának emelkedését. Gyökeres változás nem történt korszakunkban, de fokozatos, egyenes ívű fejlődésről mégis beszélhetünk. Az 1789-es megyei összeírásból hiányzik ugyan néhány település, ezért az egész megyére vonatkozó, összesítő adatokat nem hozhatunk, csak az arányokat érzékeltethetjük. E hiányossága ellenére fő erénye mindkét összeírásnak, hogy igen részletes. Az összeírok feltüntetik a tanító(k) nevét, életkorát, „szolgálati idejét", képzettségét (egyebek közt azt is, hogy elvégezte-e a pécsi norma-iskolában a tanítói képesítő tanfolyamot), fizetését; arról is tájékoztatnak, hogy milyen a mesterlakás, van-e iskola, milyen ennek felszereltsége, hány tanköteles fiatal van a faluban, közülük mennyien és kik járnak iskolába, az „iskolakerülésnek" milyen okai vannak? stb. 36TmL. Közgy. ir. 1843. lajstr. 12-77. 1843. jkv. 4441. 338
