Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához
asszony viselt mirtuszkoszorút. Mirtuszból volt a középső koszorúja annak a lánynak is, aki édesanyját gyászolta. Ez a jelenség Decsen általános volt. A fiatalasszonyok tekerőztek, ez köztudomású. Ismeretes a tekerőzés menete, technikája is. Az 1910-es években a tekerőzés már gyári tüllfátyollal történt, de a tekerőző tűket még ehhez is használták, bár nem volt mindenkinek. Ilyenkor kölcsönkérték egymástól. Hosszas munka volt egy-egy menyecske fejének elkészítése. Fizettek is érte. 1920 körül egy évre 2 mázsa búza volt a munka ára 46 . Az 1910-es évek menyecskéi csak nagy ünnepeken tekerőztek, ekkor mindig rajtuk voltak a színesrojtú selyemkendők is. Ilyenkor egész vállukat beborították színes pántlikákkal. Közvasárnap vagy lakodalomkor kontypántlikásan öltöztek. Kontypántlikásan öltözni azt jelentette, hogy a fejüket elöl takaró főkötőre annyi pántlikát varrtak, hogy a fej többi részét teljesen beborította. A következő generációnál már lazultak a korábbi törvények. Tekerőztek olyankor is, ha csak röpikében voltak, azaz a selyemkendők nem voltak rajtuk. A csafring is a gyermektelen fiatalasszony fejdíszének egyik eleme. A tarkón a főkötő madzagjához erősítették. Egyszerre több párat is feltűztek. A csafring lehetett gyöngy vagy készen vásárolt bojt. Vegyesen is feltűzték őket, és nemcsak akkor viselték ha tekerőztek, hanem ha kontypántlikásan voltak akkor is, csak olyankor kevesebbet. A csafring a szoknya hosszának a feléig lógott alá. Amikor az asszonyok táncolni mentek, „osztán ha elfelejtettem megfogni ide (a karjára venni), akkó belekerűt a másik, aki mellettem tancót. Mer régen úgy dobáták a lányokat meg a menyecskéket amikor az ugróst táncóták 47 ." Kendő. Garay János 1833-ból arról tudósít, hogy a menyecskék festett fejkendőt viselnek 48 . Kötési módját nem említi. Kovách Aladár mint régies darabról beszél a magukszőtte fehér kendőről, melyet az asszonyok sátorszerűen, a tarkón lazán megkötve borítottak a fejükre a tűző nap ellen 49 . Utána azonban megjegyzik, hogy „a régi kendőkötés is lassanként kimegy a divatból: a menyecskék, a felnőtt lányok legtöbben ma már az áll alatt kötik meg a kendőket 50 ." Fél Edit kutatásai, valamint a jelen állapot tanulmányozása arról tesz tanúbizonyságot, hogy az utóbbi évtizedekben a kétféle kendőkötési mód közül a tarkónkötés maradt az uralkodó 51 . Az alábbiakban két érdekes és jellemző kendőkötési módozatról kívánok szólni. Az egyik a Kovách Aladár által újabb típusúnak nevezett kötésmód 52 . így kötötték meg a kendőjüket a vásárba menő - de nem elárusító - fiatal lányok, akik félünneplőbe öltözködtek erre az alkalomra. Ez a kendőkötési mód nagyon sajátos volt. Háromszögűre hajtották a kendőt, aztán a halánték mellett két vagy három mély ráncba szedték, ezáltal az arc erősen kiszélesedett, majd az áll alatt oly lazán kötötték meg, hogy az áll és a kendő boga között akkora távolság volt, hogy a nyakukban lévő gyöngyöt teljes egészében látni engedte. Elég gyakoriak a vásári fotók, ahol barátnők lefényképeztették magukat, kendőjük azonban minden esetben így van megkötve (3. kép). A másik jellegzetes kendőviselési mód a kendermunkához kötődik. Amikor a kendert lamolták - földhöz ütögették az összekötözött csomókat, hogy megszáradt levelei lehulljanak - akkor a következőképpen kötötték be fejüket: a kisebb fejkendőt kiterítették négyzet alakúra, aztán egyik oldalán a szélét kissé lehajtották, majd az egészet a fejükre terítették úgy, hogy a lehajtott szél fölülre essen. Annyira húzták előre, hogy a hajat eltakarja. Majd a 46Saját gyűjtés, 1978. (Leltározatlan.). 47 Saját gyűjtés. BÁM. NA. 481-77. 30-31. 48 Garay János, 1833. 25-26. 49 Kovách Aladár, 1907. 201-202. 50 Kovách Aladár, 1907. 202-203. 51 Fél Edit, 1950. 21. 52 Kovách Aladár, 1907. 205. 21 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 321
