Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához
A fenti kötény esetében nemcsak a szabás a figyelemre méltó, hanem az is, hogy ez a kötény piros. Köztudott ugyanis, hogy a fehérből történő elszínesedés - minden népviseleti csoportunknál - a piroson keresztül vezetett. Tudunk piros fej- és vállkendőkről, pruszlikokról, viszonylag korai adatunk van a sárközi piros szoknyáról is, melyhez zöld kötényt viseltek, de így, ebben a formában, fehér rokolyához piros kötényt tudomásunk szerint csak itt van módunkban konkrétan megfigyelni. A másik kötényfajta az, amelyet lakodalmak idején a felszolgálók kötöttek maguk elé. Öcsényben ezt a funkciót a komakendő töltötte be. Tudvalevőleg a komakendő egy szélesebb, sálszerű textília, mindkét végén rojttal. Amikor köténynek használták, keresztbe hajtották úgy, hogy két végének rojtjai egymás fölé essenek. Az összehajtáshoz egy-egy madzagot erősítettek, és kész volt a kötény. Ezt a félünneplős ruha - amelyben felszolgálni illett köténye fölé kötötték. Decsen külön erre a célra szőttek kötényt, mely minden leány kelengyéjében ott volt. Hímje'xs volt. Fekete, piros meg fehér, alján pedig rojt vagy slingelés díszítette. Használatának módja megegyezett az őcsényivel. Azt, hogy már a XIX. század közepe táján is jelentős és nem éppen olcsó ruhadarab volt a kötény, bizonyítja az a levéltári adatunk, ahol a községi tanácsülés elé vitték egy ellopott kötény ügyét, és a bűnöst a kár megtérítésére (2 f 24 xr.) és 2 órai börtönre ítélték 25 . Akinek még van régi, rostos köténye, az a „Pávakörbe"-be, vagy a „Sárközi lakodalom"ba felveszi. Akik most készíttetnek vagy készítenek kötényt - az 50-60 évesek - azokén már nincs sem rojt, sem fodor, nagy hajtásokba van szedve és a derékrészbe bevarrva. Mente. Kresz Mária azt írja a mentével kapcsolatban, hogy „mentét viseltek az asszonyok a Dunántúl déli részén is,... Hogy a nőknél fontosabb volt a mente, mint a férfiaknál, azt azzal indokolhatjuk, hogy a nőknek - a ködmönön kívül - más felsőruhájuk nem volt, míg a férfi viselhetett szűrt vagy bundát is." Majd később: „A mente tehát a legköltségesebb tétel volt a női ruhatárban,... Több adat szól arról, hogy a mente a tehetősebb nők viselete volt 26 . Arról, hogy a Sárközben is általánosan használt ruhadarab volt, csak levéltári források vallanak. Ezekből kitűnik az is, hogy szinte minden lány törekedett a mente megszerzésére, és ha esküvőre nem is tudták előteremteni a szülők - volt időszak, amikor ára egy borjúéval ért fel -, igyekeztek azt a későbbiek során pótolni. Sok szülő a végrendeletében intézkedik a mentével kapcsolatosan 27 . Az élő emlékezetben valószínűleg azért nem találjuk a nyomát, mert egy korábbi időszak, a XIX század első harmadának divatos öltözete volt, később csak az idősebb korosztály ruhatárának tartozéka 28 . Ködmön (ködmen). A mentével együtt ezt is nők is, férfiak is viselték 2 ''. Egy hagyatéki leltár bizonysága szerint már 1817-ben is használatos volt a ködmön: „Erzsébeth leányomnak egy borjas Tehenet, két Sertvést, ki adtam s el menetele után 4 Esztendőre ködment vettem 25 SZÁL. Decs község tanácsülési végzések jegyzőkönyve, 1850. 26 Kresz Mária, 1956. 54. 27 „János Fiamé Légyen a Tanyánál levő Szőllő is, mivel János Fiamra marad a'mi gazdaságom vagyon tehát Köteles lészen mind a négy leányaimnak Susánnának Sárának Ersébetnek és Annának egy egy mente árat fizetni azt mindazonáltal nem egyszersmind hanem egymás után egyenként és szakaszonként fizesse és így minek utánna a Leányoknak a mente árát megadja azok Szőllőbéli just nem nyernek." (Testamentum 1805/18. BAM. NA. 374-77. 25.) - Füves Judith Leányomnak is, ... adtam ... egy mentét, mellyet 22 forintokra vettem, szoknyák, mely 8 forint volt, ... és egy szekrént." (Testamentum 1819/44. BÁM. NA. 374-77. 75.) - „Judit Leányomnak betsületessen való ki házasítása alkalmatossága után attam az ösi szöllöböl jus helyet 50 az az ötven ezüst forintokat, és 110 forintokon készítettem nékie egy mentét, ezen Leányomis tehát mindenekből ki vagyon elégítve és többé testvérjén semmi keresete nintsen." (Testamentum. 1824/89. BAM. NA. 374-77. 150.) - „Mivel pedig töbször említett leányaim közül a tisztességes kiházasíttáson kívül, Ersébethnek egy mintét (Sic!), Judithnak pedig a' minte helyett egy Borjut adtam . . ." (Testamentum 1848/118. BAM. NA 373-77. 238.). 28 Kresz Mária, 1956. 53. 29Malonyai Dezső, 1912. 169. 318
