Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Szilágyi Miklós: Az „ősi ártéri gazdálkodás” elméletéhez
be szokott elhajolni és térni". Ha elismerné a megváltozott folyású víz határ jellegét, azt is el kellene ismernie, hogy az elszakított földnek, rétnek, erdőnek a tulajdonjoga is megváltozik. A medrét változtató folyó azért nem lehet tehát határ, s azért van változatlanul joga annak a birtokosnak malmai, gázlói, vámjai, halászata és egyéb haszonvételei jövedelmére, akit a mederváltozás kedvezőtlenül érintett, mert (s itt következik a vízszabályozások szakszerű leírása:) „ilyen módon igen sok csalás következhetnék be, és a vizeket vagy folyókat rejtekcsatornákon és néha igen csekély árkokon át, vagy gátak állításával és töltések által mindenki olyan helyre vagy mederbe vezethetné le, amilyenbe inkább akarja és ezáltal másnak földjeit, erdeit, vagy rétjeit igen könnyen birtokolhatná." Elméleti okoskodásnak tűnnék ez a magyarázat, ha nem ismernénk a XIV-XV. századból olyan birtokjogi vitákat, melyekben a birtoktest körülhatárolásakor folyókat, vízfolyásokat neveztek meg" Eléggé általános volt - nyilván, mert a legegyszerűbben számontartható - a természetes határ: az ismétlődő határjárások alkalmával ezeket kellett azonosítani. Egy késői - XVIII. század végi - határper bizonyítja, hogy a folyását gyakran változtató folyó esetében a pontosan számontartott „természetes határ" azonosítása sem volt vitathatatlanul egyértelmű. Korábbi dolgozatunkban elemeztük a Füzesgyarmathoz tartozó Bucsa-puszta és Szerep község között 1799-ben folyt határper egyik tanúvallatási jegyzőkönyvét 2 ? A „természetes határt" a Berettyó jelentette. Mivel azonban a folyó több ágra szakadva folydogált, a szerepiek (s természetesen földesuruk) oly módon szerettek volna falujuk határához csatolni egy darabot a bucsai pusztából, hogy a Berettyó valóságos medrét mellékágnak, a Bucsán folyó egyik eret pedig valóságos medernek állították. A szerepiek sem vitatták tehát, hogy a Berettyó a határ, csupán azon folyt a vita a szomszédok között: vajon a több folyóág közül melyik „a Berettyónak régi és mostani valóságos folyása." íme, egy olyan tartalmú birtokjogi vita, mint amilyet Werbőczy jogérzéke előlegezett... Debrecen és a hajdú városok tiltakozása (1829-ben) a Tisza balparti ármentesítése ellen, vagy a nagykunsági helységek Mirhó-gát építése (a XVIII. század végén) - állapítja meg Károlyi Zsigmond - Werbőczy állásfoglalása fényében érthetőkké válnak 25 . Véleményünk szerint ezek az elemzett esetek is annak bizonyítékai, amit Károlyi nem vett észre: a vízszabályozások mindaddig, míg egyéni érdekűek, nem tekinthetők „tervszerűnek", hiszen a kezdeményező által eltervezett építés a szomszéd vizein beláthatatlan következményű lehet. Ebből a szempontból kissé tüzetesebben is meg kell vizsgálnunk a Mirhó-gát építésének tervét és követkeményét. Ezt a XVIII. századi vállalkozást, melynek során a nagykunsági (s néhány szomszédos) helységek lakói a kor viszonyaihoz képest hatalmas méretű közmunkával gátat építettek a Mirhó-fokon kitörő tiszai áradások feltartóztatására, a vízügytörténeti szakcikkek a korai ármentesítések legeredményesebb példájaként szokták idézni 26 . Kevésbé hangsúlyozódik azonban, s ha meg is említik, a feudális konzervativizmus példájaként, hogy a gát megépítésekor Heves és Külső-Szolnok vármegye ádáz vitákba keveredett a Jász-Kun Kerülettel, s ennek következtében 1776-ban a már elkészült gátat a Heves megyeiek el is rontották. A gátépítés és az ellene való tiltakozás az egyéni érdekek összeütközésének ugyanolyan megnyilvánulása volt, mint a Szamos és Ecsedi láp közel egykorú szabályozási kísérleténél. A nagykunságiak - szabadparaszti mentalitásuktól is motiváltan! - közös tulajdonú határukat meg akarták szabadítani a felesleges vizektől, nem számoltak - nyilván nem is számolhattak - azonban azzal, hogy az áradás szokásos lefolyásának meggátolá22Kolosvári Sándor - Óvári Kelemen, 1897. 168-171. 23Pl. a Felső-Tisza mellékén: Zichy Okm. I. II: 160-164, 539-541, 579-584; III: 418-420, 534-537. 24 Szilágyi Miklós, 1968. 25 Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson, 1975. 66. 26 Korai, s igen részletes leírás a Mirhó-gát építéstörténetéről: Martonffy Károly, 1868. 354-356. 303
