Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon
kép 8.). ADK-dunántúli mécsesek nagy részének ismertek a párhuzamai a szomszédos területeken. Nitriansky Hradok „Zamecek" lelőhelyen 58 , St. Pölten-Galgenleithenben 5<, , Poysbrunnban 60 kerültek elő analóg példányok. Feltehető, hogy ezeket a tárgyakat, az idolokkal és kultikus rendeltetésű kerámiával együtt, szertartások során használták, majd eltörve az áldozati gödörbe kerültek 61 . Idolok: Zengővárkonyon kívül Mórágy-Tűzkődombról ismerünk több töredékes leletet, anthropomorf és zoomorf ábrázolásokat Ezeknek a tárgyaknak az együttes előfordulása figyelhető meg a Kárpát-medence későneolitikumában, és a Vinca-kultúrában is 62 . Eredetüket jelzi a vincai előfordulás. Az állatfej ábrázolásokat Afakkqy dolgozta fel, kimutatva D-i eredetüket 63 . A LENGYELI KULTÚRA TELEPÜLÉSI VISZONYAI A137 ismert dél-dunántúli lengyeli lelőhely közül 55 esetben tudjuk, hogy a települések magaslatokon, dombtetőkön fekszenek. A többi lelőhely túlnyomó részénél nem találunk utalásokat a fekvésre, és csak elenyésző számban fordulnak elő lengyeli lelőhelyek sík területen. A vonaldíszes kerámia idején még kisebb területeken, sík vidéken vagy dombok aljában húzódtak a telepek. Feltételezhető, hogy a vonaldíszes irtásos földművelés következtében a termőtalaj kimerült. Valószínű, hogy a későneolitikus földművelés technikai színvonala magasabb volt, így lehetővé vált a magasabban fekvő területek rosszabb minőségű talajának kihasználása is. Változtak a klimatikai viszonyok is, a mezőgazdasági művelés feltételei mindenképpen rosszabbodtak 64 . Ezzel lehet kapcsolatos az is, hogy ebben az időszakban a vadászat szerepe jelentékenyen megnőtt 65 . A sokszor rendkívül nagy kiterjedésű telepek (Zengővárkony, Mórágy - Tűzkődomb, Kaposvár - Ólaki-dűlő) azt jelzik, hogy a népesség megnövekedett, a telepesek hosszabb ideig éltek egy-egy településen, amit a magasabb színvonalú mezőgazdasági művelés tett lehetővé. A lakosság számának megnövekedése lehetett a feltételezett expanzió egyik oka is a kultúra korai szakaszának végén. A dél-dunántúli lengyeli lelőhelyek nagy részén a telepnyomok nagy kiterjedésű területen, több száz méter hosszúságban húzódnak (Zengővárkony, Belvárdgyula, Nagykozár, Mórágy - Tűzkődomb stb.). Ezeken a területeken telepfoltok jelentkeznek, átmérőjük 8-20-30 m közötti, egymástól nem nagy távolságra (Mórágy - Tűzkődomb, Koppányszántó - Kismező, Büssü - Tóradűlő stb.). A telepfoltok elhelyezkedése vagy rendszertelen, vagy többsoros. Pécsvárad - Aranyhegyen pl. hosszú egyenes sorokban fekszenek a telepfoltok, ugyanezt látjuk Mórágy - Tűzkődombon. A nagy telepfoltok házmaradványokat, sírokat, kisebb gödröket tartalmaznak. Vannak kisebb, megukban álló gödrök is, melyek átmérője néhány méter, s többnyire kerek formájúak (Villánykövesd stb.), aljuk fokozatosan szűkül, míg a nagy gödörkomplexumoké általában lépcsőzetesen mélyül (Mórágy - Tűzkődomb). Kalicz Nándor feltételezte, hogy a gödrök egy része agyagnyerésre szolgált, később ezekbe hulladékot szórtak 66 . Makkay János tárgyalta a kultikus rendeltetésű áldozati és egyéb gödrök külön58 Lichardus-Tocík 1966. Obr. 16, 11. 59 Neugebauer-Maresch 1977. T. VI. 5. 60 Ruttkay 1977. Taf. 2.5. 61 Makkay 1972. 161-173. 62 Kalicz 1969.188. 63 Makkay 19 . 64ftjv«A:1976. 337. 65 Pavuk 1976.337. 66 Kalicz 1971.16-17. 28
