Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

114. Balatonboglár (fonyódi j.): A lelőhely Balatonlelle és Balatonszemes községek közötti egykori Balaton-öböl K-i partján, közvetlenül mai szélén húzódó É-D irányú lapos földnyelv É-i részén van Rádpuszta és Csillagpuszta között. A Lengyeltóti Állami Gazdaság szőlőiskolája mellett igen sok őskori cserép között lengyeli töredékeket is talált Sági Károly 1955-ben, fes­tett darabokat is (MNM. A. 362. B. V.). Az RRM anyagában egy nyéllyukas agyagkanál ismert innen (uo. ­12. kép 3.) 115. Balatonboglár- Várhegy (fonyódij.): A Várhegytől K-re, a volt téglagyártól Ny-ra, az út túlsó oldalán nagy számban gyűjtöttek őskori anyagot, lengye­li edénytöredékeket (RRM. A. II. 2/35.). Draveczky Balázs a lengyeli kultúra telepét említi innen (Draveczky 1970. 25.). 116. Balatonendréd (siófoki j.): Gallus Sándor próbaásatást végzett 1936-ban Balatonendréden, egy leletbejelentés nyomán. A lengyeli telep a falu Vaklápa nevű utcája körül terül el. Gallus a cserepeket a tiszai kultúra III. szakaszába sorolta az akkori ismere­tek alapján. A cserepek között sok volt a vörös és fehér festett is. (MNM. A. 109. B. III., RRM. A. I. 3/2-3.). 117. Balatonöszöd (siófoki j.): A 7-es műút és a vasút közötti részen, a minisztertanácsi üdülő környékén lengyeli településre bukkant Mócsy András és Soproni Sándor 1964-ben, terepbejárás során. (RRM. A. I. 5/4.). 118. Bárdudvarnok (kaposvári j.): Bakay Kornél lengyeli lelőhelyet talált Vótapusztán (Bakay 18.), közelebbi helymeghatározás nem ismert. 119. Büssü - Határárok dűlő (kaposvári j.): Terepbejárás során lengyeli telep nyomait figyelték meg. (Draveczky 1970. 25.). 120. Büssü - Tekeresi dűlő (kaposvári j.): Draveczky Balázs lengyeli telepről értesít, (uo.). 121. Büssü - Tóradűlő (kaposvári j.): A helyi múzeumi kör gyűjteményében lengyeli cserepek is vannak. Terepbejárás során 300-400 m kiterjedés­ben kerültek elő lengyeli leletek. (MNM. A. 357/1963.; RRM. A IV. 6/6.). Közelebbi helymeghatározás nem ismert. 122. Büssü - Vízrenéző dűlő (kaposvári j.): Draveczky Balázs a lengyeli kultúra lelőhelyét említi innen, közelebbi helymeghatározás nélkül. (Draveczky 1970. 25.). 123. Csorna - Göllei út (kaposvári j.): A községtől Gölle felé vezető műút mellett ásott agyagkitermelő gödrök környékén, az Evinger-féle telken len­gyeli ház cölöpnyomai kerültek elő. Pusztai Rezső megfigyelése szerint a lengyeli település igen nagy területre terjed ki, a felszíni edénytöredékek alapján É-felé 250-300 m távolságra követhető. D-felé a Gölle és Attala felé vezető utak keresztezési pontjánál épült házak agyagkitermelő árkaiban figyelhetők meg a lengyeli kultúra gödrei. A déli domb­nyúlványon, a községi temető területén is vannak telepnyomok, ennek alapján kb. másfél km hosszan húzódik a lelőhely. (MNM. A. 150. Cs. II.; RRM. A. IV/8/2.). A Gölle felé vezető földút mellett ásott agyagkitermelő gödrök környékén, Nagy Sándor telkén, lengyeli temet­kezésre bukkantak. A neolitikus temető Nagy Sándor háza előtti részen került elő az út szélesítése és mélyítése so­rán, már az 1930-as években. (RRM. A. IV. 8/4.). A második lengyeli temetőcsoport a göllei és attalai út sarkán lévő ház telkén van. (RRM. A. IV 8/24-25.). A harmadik, szintén különálló sírcsoporthoz tartozik az a sír, amelyik a te­mető mellett vivő gyalogúton került elő korábban. (RRM. A. IV. 8/7/a.). A leletanyagban a következő edényfajtákat találjuk meg: 1. Csőtalptöredékek és peremtöredékek utalnak a csőtalpas tálakra. (12. kép 1.). 2. Butmir-edény. Sírból került elő, Nagy Sándor telkén, egy kisméretű edény. Duplakónusos, megnyúlt alsó ré­szét kissé legömbölyített hasi törés választja el a felső résztől. Hasi törésén és szája körül öt-öt bütyök helyezkedik el egymással átellenesen. Barnás színű, vastag falú kerámia. (13. kép 1. - Eredeti nagyság fele). 3. Gömbölyded alsó részű, ívelten kiszélesedő oldalú kerek fazék, oldalán négy bütyökkel. (14. kép 2.). Sötét­szürke színű, vastag falú kerámia. 4. Gömbölyded alsó részű, ívelten kiszélesedő oldalú, kerek, vastag falú tál. Szürkés-barnás színű, homokkal soványított agyagból készült. (14. kép 1.). 5. Kónusos falú, bütykös, barnás-szürke színű, durva anyagú tál. (13. kép 2.). 6. Puttonyedényekre utalnak a nagyméretű kerek és felfelé hegyesedő bütyökfülek. 7. Finomkerámia töredékek: egy edényke fenéktöredéke, több perem- és oldaltöredék. 8. Agyagkanalak. A lengyeli kultúra egész elterjedési területét jellemző kerámiafajta itt sem hiányzik. Többféle változatát is megtaláljuk, ezek durva, vastag falú kerámiák (12. kép 2, 4.); vannak finomabban kidolgozottak is. A karcolt díszítés teljes mértékben hiányzik, általános a vörös, minta nélküli festésmód, mellyel az edény egész felszínét beborították. Jellemzők a bütykök és a bütyökfülek. A bütykök között vannak az edényfalból erősen ki­domborodó nagyobb méretűek, kisebb méretű, rátett bütykök, és vannak az edényfelszínből alig kiemelkedő típu­2 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 17

Next

/
Thumbnails
Contents