Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
A terület XVIII. századi településhálózatát vizsgáló munkájában már T. PolónyiNóra. is rámutatott arra, hogy a középkori Békatófalu helye - melyet ő a mai Békató-pusztásdX azonosít -, eredetileg a Kapós bal partján volt, s csak a Kapós szabályozásával került a folyó jobb oldalára 4 . Az általa is felsorakoztatott forrásokat összevetve saját adatainkkal és régészeti terepmegfigyeléseinkkel, a falu helyének kérdésében T. Polcnyi Nórától némileg eltérő eredményrejutottunk ugyan (elsősorban a temetőnkkel egyidőben létező falut értjük ezen), de a helységnek a Kapóshoz viszonyított helyzetével feltétlenül egyetérthetünk 5 . A folyó jelenlegi medre ugyanis ezen a szakaszon ásott csatorna, s a XVIII. századi nyomvonalnál jóval nyugatabbra húzódik. Az eredeti nyomvonal rekonstruálása, s temetőnk elhelyezése az akkori földrajzi viszonyoknak megfelelő környezetben, a fenti tanulmányban is szereplő 1734-es vázlatrajz és a valamivel későbbi, nyomtatott térképek összevetésével végezhető el 6 . A mai Méhész-árok ezek szerint az egykori Kapós maradványa, s így nagyjából annak helyén is található. Schnemann 1818-as térképen is szereplő „Apiarium" pedig egyben az árok néveredetére nézve is magyarázatul szolgálhat. Azon a helyen, ahol térképeink a Kapóson átvezető hidat jelzik, az 1734-es vázlatrajzon vízimalom romjait is jelölték. Úgy véljük, e malomhoz tartozhatott az a három sütőkemence, melynek maradványait a temető keleti záródásán kívül, a lejtős domboldal szélén tártunk fel (3. kép, 3-4) 7 . A jelenlegi terepviszonyokat, térképeink egyéb adatait (út, domborzat stb.) evvel összevetve, temetőnket az 1734-es vázlatrajzon a méhes és a vízimalom közötti területen helyezhetnénk el, s ez a valóságban is reális: mintegy 350 méteres távolságban van a rajzon „Locus Pagi Békató"-ként jelölt egykori faluhelytől (3. kép, 2). 2. Temetkezéssel kapcsolatos megfigyelések: a) A sírok tájolása A temető feltárt és értékelhető 260 sírja közül az irányítás összesen két esetben: a 24. és 169. síroknál nem volt mérhető 8 . A tájolást 64 osztásos tájolóval végeztük (D=0'), a jelzett értékek tehát az óramutató járásával ellenkező irányban az alábbiak szerint növekednek: K-16', É-32', Ny-48'. Főleg a leletmentés első időszakában, az 1-95. sírok tájolásánál több esetben előfordult, hogy a sírgödör nem volt értékelhető, ilyenkor a vázat tájoltuk. Ez a valóságtól eltérő értéket jelent azoknál a síroknál, ahol a váz nem a sír tengelyében, hanem attól eltérően átlós, vagy azt megközelítő helyzetben feküdt. Az egyértelműen sírgödör szerint tájolt 96-260. sírok azonban azt bizonyítják, hogy az ilyen rendhagyóan elhelyezett vázak aránya az előbbi temetőrészben sem lehetett jelentős, s ezeknél mért értékek is a temető egészénél tapasztalt szórási határokon belül maradtak. A temető minden sírja Ny-K-i tájolású volt, ellentétes irányításút egyet sem találtunk. A tiszta K-Ny-i iránytól kisebb eltérés mindkét irányban előfordult, ebben azonban semmilyen rendszert nem sikerült kimutatnunk. A tájolási értékek legnagyobb gyakorisággal a 48' és 53' közötti tartományban fordultak elő. Az e felett és alatt lévő értékek fokozatosan csökkenő számúak. Szélső értékként a 45,5' és az 57,5' szerepelnek. 4 T. Polónyi Nóra: Egy tolnai táj a XVIII. században. (Kísérlet kéziratos térképeink forrásértékének vizsgálatára). Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 61. Series Historica 28. Bp. 1966. 232. 5 Békató község korai és XVII. századi történetével, s az erre vonatkozó forrásanyag értékelésével egy későbbi fejezetben foglalkozunk. 6 a) Országos Levéltár (továbbiakban OL.) Eszterházy hercegi család Levéltára, (továbbiakban EL.) Rep. 23., Fase. M., No. 282. Sötétbarna tintával, szabadkézi rajzzal készített helyszínvázlat. Mérete: 41x32,5 cm. - b) Lichtenstern, Josephus: Comitatus Tolnensis... 1793. Az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában, TM. 3292. - c) Schnemann, Josephus: Mappa inclyti comitatus Tolnensis. 1818. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum (továbbiakban BÀM) gyűjteményében. Lelt. sz: f. A 3. ábrán közölt térképvázlat nehezen olvasható, de számunkra igen lényeges részleteit 1-től 7-ig sorszámoztuk. Olvasatuk a következő: 1. FI. Kapós, 2. Locus Pagi Békató, 3. Apiarium, 4. Rudera Mola, 5. Rudera Sz. Abraham, 6. Dombóvár, 7. Döbrököz. 8 A 112. sz. vázként nyilvántartott morzsalékos csontanyagról a vizsgálatok során kiderült, hogy nem emberi eredetűek. A feltárt sírok száma így 259. 11 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 161
