Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

(Wosinsky 1896. 201.). Ebből az anyagból egy csőtalp maradt meg a BÁM-ben. Lent harang alakúan kiszélesedik, durva anyagú, vastag falú, szürkés-barnás foltosán kiégett. M: 21,0 cm, F. átm.: 17,01 cm. (Ltsz.: K. 7.933.1. 9. kép 7.). 94. Simontornya - Mózsihegy (tamási j.): Egy csőtalptöredéket és egy háromrészes edénykét őriznek a BÁM-ben erről a lelőhelyről, a leletkörülmények ismeretlenek. A csőtalp lefelé enyhén szélesedik, vastag falú, durva anyagú, szürke színű kerámia. M: 23,3 cm, F. átm.: 12,4 cm. (Ltsz.: K. 8.933.1. - 9. kép 1.). A háromrészes edényke vékony falú, szürkés-barnás színű, éles hasi töréssel. M: 10,95 cm, H. átm. : 10,4 cm, F. átm.: 3,33 cm. (Ltsz.: K 7.933.3.). 95. Szakály - Rétiföldek (tamási j.): A lelőhelyen Gabler Dénes vezet évek óta ásatásokat. A lengyeli kultúra anyagának feldolgozására később kerülhet sor. 96. Szakcs (dombóvári j.): A csáki disznólegelőn lengyeli cserepek kerültek elő terepbejáráskor, többek között egy fekete-vörös festésű oldaltöredék és egy kívül-belül vörösre festett peremtöredék. (Torma 1963.). 97. Szárazd (tamási j.): A falutól K-re lévő nagy, meredek oldalú hegy fennsíkjának ÉK-i részén néhány lengyeli cserép is előkerült, többek között egy szürkés színű oldaltöredék kis bütyökkel, vörös-fehér festés nyomaival. (Torma 1963.). 98. Szentandráspuszta (paksi j.): Csalog József említ lengyeli lelőhelyeket a környéken (Csalog 1936.), Patay Pál nyomán Dombay János is a lengyeli kultúra lelőhelyei között sorolja fel. (Dombay 1960. 8.). A BÁM-ben egy hengeres kis edényke található, oldalán négy bütyökkel. M: 6,3 cm, P. átm.: 7,5 cm, F. átm.: 7,0 cm. (Ltsz.: K 12.933.1. - 9. kép 3.). 99. Szekszárd - Bakta (Szekszárd jjv.): Mészáros Gyula terepbejárása során lengyeli edénytöredékek kerültek elő. (BÁM. A ). 100. Szekszárd - Csatár (Szekszárd jjv.): Felszíni gyűjtéskor találtak itt lengyeli cserepeket és két edényt 1954-ben: 1. Háromrészes edényke, éles hasi töréssel, a törésen átfúrt bütyökkel, magas, tölcséres nyakkal. Vékony falú, jól iszapolt agyagból készült, felszínén vörös festés nyomai láthatók. M: 13,5 cm, P. átm.: 10,0 cm, F. átm.: 2,7 cm. -(8. kép6.). -2. Butmir-fazék. Szürke színű, lyukacsos szerkezetű, szája körül és hasi törésén négy-négy átellenesen elhelyezkedő bütyökkel. M : 12,0 cm, P. átm.: 6,0 cm, F. átm.: 7,0 cm. (Ltsz.: 59.413.2. - 8. kép 7.). Mindkét edény párhuzamait a zengővárkonyi fiatalabb periódus anyagában találjuk meg. - A lelőhelyet Csalog József is megemlítette a lengyeli kultúra lelőhelyei között, arról is tudósított, hogy ilyen korú leletek korábban Knézli Jenő birtokán kerültek elő. (Csalog 1936.). 101. Szekszárd - Vörösmarty út (Szekszárd jjv.): Az egészségház mellett lebontott épület helyén építési munkák közben zsugorított csontvázas sír került elő, mely Mészáros Gyula szerint a lengyeli kultúrába tartozik. (BÁM. A). 102. Tamási (tamási j.): Wosinsky Mór említi, hogy ott, ahol a Koppány folyásának irányát délire változtatja, csőtalpas edényt találtak. (Wosinsky 1896.200.). A BÁM-ben két edényt őriztek innen: csőtalpas edények, melyeknek közelebbi lelőhelye nem ismert. Ma már nem találhatók meg a múzeumban. 103. Tamási, Adorjáni Koppány-híd (tamási j.): A pusztától DK-re fekvő hídnál a Koppány csatornája egy alacsony, az árterülettől alig0,5-1 m magasságban lévő kiemelkedésen egy csőtalpas táltöredék és egy bütykös töredék került elő terepbejárás során, a leletek a lengyeli kultúrába tartoznak. (Torma 1963.). 104. Tamási - Szencsepuszta (tamási j.): Terepbejárás során lengyeli cserepek is kerültek elő. (Torma 1963.). 105. Tamási, Sarok, Katonahíd (tamási j.): A Koppányon átvezető híd mellett, a folyó bal oldalán emelkedő 1-2 m magas, az ártérből félsziget-szerűén kiemelkedő dombon őskori cserepek között több lengyeli lelet is előkerült terepbejáráskor. (Torma 1963.). 106. Tevel (bonyhádi j.): A község K-i végén a lengyeli sánctól Szentgál felé húzódó patak völgye mentén, az egész lejtőn telepjelenségeket talált Wosinsky Mór. A hegy aljában zsugorított csontvázas sírok kerültek elő, Wosinsky szerint olyan mellékletekkel, mint amilyeneket Lengyelen is talált. Megemlíti azt is, hogy a kerámiaformák és a díszítések szintén a lengyelivel egyeznek (Wosinsky 1896. 200-201.). A teveli kerámiát a következő edények képviselik a szekszárdi múzeumban: 1. Csőtalpas tál. Durva anyagú, szürke színű, kihajló peremmel. Tálrészének oldalán átellenesen négy bütyök helyezkedik el. M: 12,4 cm, P. átm.: 14,3 cm, F. átm.: 6,8 cm. Ltsz.: K 6.933.1. (8. kép 1.). 2. Kétrészes edényke, kívül vörös festés nyomaival. Felső részén és hasi törésén négy-négy bütyök helyezkedik el egymással átellenesen. Ltsz.: K 6.933.3. (8. kép 5.). M: 6,40 cm, T.átm.: 4,50 cm. 14