Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető

Gaál Attila: A DOMBÓVÁR-BÉKATÓI XVI-XVII. SZÁZADI TEMETŐ 1975 nyarán a Sásdi Víztársulás a Bikali Állami Gazdaság megbízásából megkezdte a Mágocsi-hegy és az Újdombóvár melletti Békató-puszta között húzódó halastórendszer korszerűsítési munkálatait. Az új gátak kialakításához nagy mennyiségű földre volt szükség, ezért megvásárolták a dombóvári Vörös Csillag termelőszövetkezettől a halastavak nyugati oldalán húzódó kiemelkedés egy részét (4-5. kép). Aföld kitermelését és elhordását nagy teljesítményű erőgépekkel kezdték meg, s noha a gépek már az első napokban sírokat romboltak szét, a szekszárdi múzeumot csak késve, - mintegy 60-80 sír elpusztítása után - értesítették. A terület déli, a Dombóvár-mágocsi földút melletti részét addigra már teljes mélységig elhordták, s a soron következő szakaszról is letermeltek egy 40-60 cm vastag réteget így mintegy harminc sírfolt vált a felszínen láthatóvá, sőt a sírok egy részénél a vázakat is elérte a gép. Asirfoltokkal azonos területen bronzkori és római-kori szórványanyagot gyűjtöttünk, s a megbolygatott felszínen őskori és római-kori gödröket és házfoltokat figyelhettünk meg.

1 A feldúlt sírok földjéből is kerültek elő tegulatöredékek. Az 1975 augusztus közepén kezdett, s ugyanezen év októberéig végzett leletmentés során a veszélyeztetett terület 251 sírját tártuk fel, majd 1977 nyarán a már szántóként használt területen megkerestük a temető nyugati záródását. Ekkor újabb kilenc sírt sikerült feltárnunk, s evvel 260-ra emelkedett a Dombóvár-békatói temető megmentett sírjainak a száma. Munkánkat nehezítette, hogy az erőgépek a sírok jelentős részét közvetlenül megrongálták és ugyancsak magas azoknak a síroknak a száma is, melyeket - elsősorban a vázakat közvetve, nagy súlyukkal, a sírföld tömörítésével tettek tönkre. Az elhordott területen elpusztított 60-80 síron túl számolnunk kell a legyalult részeken a gyermeksírok egy részének pusztulásával is. A sírok jelentős részénél nem tudtunk megbízható mélységi adatokat nyerni, s jó néhány sírnál a sírgödör formáját, s a sírban talált váz jellemzőit sem rögzíthettük egyértelműen. A leírásoknál ezekre minden esetben utalunk, ugyanúgy a bolygatás tenyéré is. Ez jelen esetben mindig a géppel történt bolygatást jelenti. Amennyiben korábbi bolygatást észleltünk, azt külön jelezzük.

2 Sírleírások: 1. sír Sírméretek: 170 cm hosszú, 45-70 cm széles, a koponya felé kiszélesedő sír. Irány: 49,5' 25-30 éves nő. Hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű váz. Bolygatott, hiányos. A karok helyzete bizonytalan, mindkét alkar hiányzik. Melléklet nélküli.

3 1 A munkálatoknál dolgozó egyik munkás név nélküli leletbejelentésére Gémes Balázs néprajzos-muzeológus kereste fel a munkahelyet. A felszínen és a feldúlt sírok földjében talált tegulatöredékek alapján a temetőt római-korinak határozta meg. Jelentése nyomán, s a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára felkérésére a helyszínre utazott Cserményi Vajk, a Nemzeti Múzeum rómaikoros régésze, aki a leletmentési munkában két héten át részt vett. Segítségét ezúton is hálásan köszönjük. 2 Ugyancsak köszönetet mondunk Gémes Balázs néprajzos muzeológusnak, aki kérésünkre a sürgős leletmentésben mindvégig részt vett, s önzetlen munkájával nagyban hozzájárult a temető jelentős részének megmentéséhez. Az anyaggal kapcsolatos, néprajzi vonatkozású észrevételt a későbbiekben, önálló tanulmányban adja közre. 3 A temető sírjaiból származó csontanyag anthropológiai vizsgálatait és feldolgozását Éry Kinga, a komplex laboratóriumi elemzéseket pedig Lengyel Imre végezte el. Segítségükért és a feldolgozás során nyújtott hasznos tanácsaikért ezúton is köszönetet mondunk.