Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

tal közrefogott zabla került. A feszítőlemezek előbb már említett, befelé hajtott hegyes része pedig valóban kényszerítő jellegűvé teszi az egész szerszámzatot. Valamelyik gyeplőszár húzása esetén ugyanis a zabián keresztül az ellentétes oldal lemezét feszíti az érzékeny száj szegletnek, erős fájdalmat okozva így a lónak.

75 Az áttört lemezek minden más alkalmazási módját végigpróbálva azt tapasztaltuk, hogy vagy a ló fejét sértenék fel olyan magasságban, ahol ez már az irányítás szempontjából sem indokolt, vagy az orrszorító szárrészét dörzsölnék állandóan. Rekonstrukciós javaslatunkat így a fenti elképzelés alapján állítottuk össze (27. kép). Az orrszorítók elterjedési területét vizsgálva Fülep Ferenc arra az eredményre jutott, hogy orrszorítóink galliai és germániai műhelyek szállítmányaként kerültek a dunai tartományokba.

76 A dalmáciai (gradaci) orrszorítóval kapcsolatban megemlíti, hogy IV. századi környezetből került elő.

77 Ez — akárcsak a környei lelet esetében —, leletünk szempontjából is lényeges lehet.

78 összegzés A zengővárkonyi, Pécs környéki, intercisai és Keszthely környéki temetők kapcsán felmerült a II. Constantinus féle germán betelepítés kérdése, s ennek összefüggése a fenti temetők számos sajátos vonást tükröző anyagával.

79 Tudjuk, hogy töredék temetőnk messzemenő következtetések levonására nem alkalmas — mégis mivel leletanyaga alapján feltétlen ehhez a csoporthoz sorolható, úgy véljük, hogy a fenti kérdésben kialakult különböző nézetek tisztázásához hasznos adatokkal szolgálhat. Azonos vonások a fenti temetők és a Mözs—kakasdombi sírok mellékletanyagában : 1. Vasnyárs előfordulása (9. sír). 2. Csontkarperec jelenléte és általában a sok karperec a sírban (4. sír). 3. Propellerveretes övek, állatmotívumos csatok és általában az ún. „katonai övek" jelenléte (2. sír, 5. sír). 4. Baromficsontok és tojás a sírban (4. sír). 5. Gyöngyanyag azonossága, különös tekintettel a fazekasbodai 7. sír gyöngyeire (4. sír). 6. Kígyófejes karperecek körébe tartozó stilizált karperecek, üveg karperec, vas karperec. A különbözőségek, illetve a másutt meglévő egyes tárgyak itteni hiánya a teljes temető ismeretének hiánya miatt nem értékelhető. 75 Sajnos leletünkben sincs ép vagy töredékes zabla, csupán feltételesen zabiának tulajdonítható oxidtöredékek. M Fülep: i. m. 50. — A kézirat lezárása után a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészeti anyagában 65. 378.8—11. lelt. szám alatt „ismeretlen rendeltetésű őskori bronztárgy" megjelöléssel orrszorítót, a hozzá tartozó három bronzkarikát és két áttört bőrszegecset találtunk. Felszíni szórványként gyűjtötte Szabó István medinai lakos Medina—Homokdombon, 1963-ban. Az orrpánt kiképzése, a középen futó mély árok és az azzal párhuzamos vonaldísz igen hasonló a mözsi példányhoz. A gyeplőszár csatlakozását biztosító nagy kerek furatokat azonban itt az orrpánt szögletéből kiugró két határozottan kiképzett karika helyettesíti. Ebben a vonatkozásban inkább a tétényi és sárszentmiklósi példányokkal mutat rokonságot (Gaul Károly: i. m. 103—117). A pofa alatt átívelő huzalrész rendkívül rövid és szűk, így feltehetőleg a mözsinél is jóval kisebb termetű lónál, illetve csikónál alkalmazhatták. Ogy véljük, hogy — bár a lelőkörülmények nem eléggé tisztázottak —, a kutatás számára hasznos, ha e töredékegyüttes rajzát is közöljük. (25. kép 1—6). " Fülep : i. m. 50. 7* Járdányl-Paulovlcs István: Szálacska a Kapos-völgyi rómaikori fémművességi központ. Arch. Ért. (1959. n.) 119. WDombay: i. m. 311—326. Sági Károly: Intercisa L, Barkóczi László: Intercisa I—n., valamint legutóbb Bóna István: Az intercisai anyag kapcsán (B. Vágó—Bóna: i. m.). 68