Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

különböznek a mözsitől. Seregélyesről egy ép és két töredékes kocsiveret ismert Dunaadonyból egy keret nélküli kis veret. 68 Egy ismeretlen lelőhelyű kocsivere­tet őriz még a kismartoni múzeum, s egy ugyancsak ismeretlen lelőhelyű delfines szügyelő található a bécsi Kunsthistorisches Museumban. 69 Az ábrázolás nagy­fokú hasonlósága mellett egy lényeges eltérés is tapasztalható, mégpedig a keret­rész kialakításánál. Míg a felsorolt példányok kerete minden esetben sima, addig a mözsi szügyelőkorongnál gondosan megmunkált, szépen tagolt keretet talá­lunk. Ebben a tekintetben ismét a Celles-les-Warremesi szerszámzat szügyelő­jét és peltadíszes zablafeszítő-korongjait vehetjük közelállónak. 70 A fej szerszámzatában talált orrszorító, bár repedezett, de teljesen ép példány (21. kép 1; 35. kép). Legközelebbi párhuzamát a Fülep Ferenc által fel­dolgozott vajtai kocsilelet töredékes orrszorítója jelenti. Formáját és kidolgo­zását tekintve ezzel annyira megegyezik, hogy csupán az orrpánt legkeskenyebb részén bemélyített párhuzamos vonalak számában van eltérés. 71 Ez azonban pél­dányunk kopottságából is adódhat. A sírban az orrszorító pántja elé egy peltadíszes véretekből álló veretsor került (8. kép). Helyzetéből arra következtethetünk, hogy eredetileg a ló homlo­kát díszíthette, mivel azonban a fej szerszámzata nem a koponyára téve került a sírba, hanem arról levéve, esetleg lecsúszva — a szíjjal együtt, amin a veretek elhelyezkedtek —, előre csapódott. A veretek között két csüngős veret található, melyek nem teljesen egy­formák, de a közöttük lévő különbség nem olyan lényeges, hogy későbbi pótlás­ra kellene gondolnunk (20. kép 5; 33. kép). A veretsorhoz szerkesztési elvét te­kintve, nagyon hasonló a már említett Celles-les-Warremes-i szíj, melyen delfin­páros veretek vannak, csupán eggyen — a középsőn — találunk szív alakú csüngőt. 72 A peltadíszes veretek további négy, — részben töredékes — példánya való­színűleg a hátrafutó gyeplőszárat díszítette, erős oxidáltságukat az okozhatta, hogy közvetlenül a bomló részeken feküdtek. Az orrszorító pofalemezével egy síkban talált két bőrszegecs és két át­tört, körte alakú zablafeszítő hazai orrszorítós leletben tudomásunk szerint még nem fordult elő (20. kép 3; 33. kép). Azt, hogy a két zablafeszítő közül egyiket az öntés szerinti alsó, másikat pedig felső oldalával kifele használták fel, egyenlő­re csak véletlenszerű tévesztéssel tudjuk magyarázni. Az azonban biztosra vehe­tő, hogy a lemezek — a feltárási helyzetnek megfelelően —, a valóságban is úgy helyezkedtek el, hogy a kiszélesedő lemezrészen lévő lyukat keretező, szúrósra kialakított, és a síkból elhajlított lemez a ló száj szöglete felé állt (20. kép 4). Ez viszont azt vonja maga után, hogy az eddigi leírásoktól eltérően itt a zabla nem az orrszorítón lévő két nagy lyukban helyezkedett el, hanem a zablafeszítőnek ezen alsó, kerek nyílásában, melyben egyébként a gyeplőszár karika töredékét is találtuk. 73 A zablafeszítő felső keskenyebb részén lévő kerek nyílásba fűzött szíj csatlakozhatott az orrszorítóhoz. Ezt a szíjat fogta össze cca. fél távolságon a bőrszegecs. Ilyen módon az orrszorító jóval felül került a ló orrán, mint ahogy azt Gaul Károly rekonstrukcióján láttuk, 74 s a száj szögletbe a feszítőlemezek ál­*A székesfehérvári István király Múzeumban. Előbbiek lelt. sz.. 58.38.1. Utóbbit közli Sellye: i. ra. XXXVI. t. 2. es L. Sellye: i. m. 1. 36. t. 1, 4. 7 » L. Sellye: i. m. 2. X. t. 9, 11. t. 8. 71 Fülep Ferenc: Római kocsitemetkezés Vajtán. Arch. Ért. 76. (1943) 41. " L. Sellye: i. m. II. 63., X. t. 1. — További analógiák felsorolását 1. Fülep: i. m. 50. n Gaul K., ókori kocsik helyreállítása. Arch. Ért. 10. (1890) 107. — Zabla ebben a leletben sem került elő, így a rekonstrukciónak erre vonatkozó része főként feltételezésen alapul. 7 < U. ott. 105. 118. 64

Next

/
Thumbnails
Contents