Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon
E töredékeket értékelve legközelebb állónak a Radnóti Aladár által 1957ben ismertetett anyagot találtuk. 41 A díszítetlen, sima bronz lemezek között itt ugyancsak megtalálhatók a derékszögben megtörő saroklemezek, a lemezből pödört hegyű, ónszerű anyaggal kitöltött, domború fejű bronz szegek. A ládika fájának vastagsága a vasszerelékek alapján 2 cm lehetett, ami az általános mérettel megegyező. A sasszeget a hozzá kapcsolódó L-alakú törött vasdarabbal egy — a bogádihoz hasonló — szögletesen hajlított fogantyú felének tartjuk. 42 Fentiek alapján ládikánk a Pannoniából ismert és már a korai császárkorban is meglévő típushoz tartozik. 43 Ugyanez a típus a IV. század második harmadától egyre gyakoribbá válik, és nagy számban fordul elő a IV. század végi, V. századi temetőkben is. 44 Ezen az időszakon belül példányunkat — elsősorban a sír vasnyársa segítségével — a IV. század második harmadától keltezhetjük. övtartozékok négy sírból kerültek elő. Ezek közül az 1. sírban talált vastárgyról és bronzgyűrűről már korábban tettünk említést. Az 5. sírban feltárt övtartozékok közül egy nyitott bronzhüvely és egy feltehetőleg szíj végként alkalmazott bronzlemez került elő a medence magasságában. Az övhöz tartozó többi tárgy a sír végében egy csomóban hevert (3. kép 5). Ez azért is lényeges, mert ebben négy korong alakú veret és három propellerveret mellett két csat szerepel. Gondolhatnánk itt arra, hogy a Keszthely környéki temetőkben gyakori, de a Fitz Jenő által bemutatott ercsi későrómai temetőben is előforduló táska tartalmáról van szó. 45 Ellentmond azonban ennek a feltételezésnek e két különálló tárgyon kívül a két csat nagy mérete is. Nem valószínű, hogy akár a 3,5 cm, akár a 3,8 cm szíj szélességre utaló csat táska lezárásra szolgált volna. Az 1. sz. csat tulajdonképpen egy téglalap alakú tagolt sarkú kengyel, melynek tüskéje ráhajlik a csatkeretre (14. kép 4; 30. kép). Felhasználását tekintve lehetne egy vállon átvetett segédszíj csatja is. A 2. sz. csat és a hozzá tartozó övgarnitúra analógiáját vizsgálva azonban ezzel a megoldással sehol sem találkoztunk. Valószínűbb, hogy a sírban két öv volt: egy egyszerűbb, mely csupán egy bőrszíjból és egy csatból állt, valamint egy díszesebb, melyet a csaton kívül propeller alakú és korong alakú veretek díszítettek (15. kép 1—5; 30. kép). E két öv tartozékai a sír feldúlásakor kerülhettek a sírgödör végébe. A 2. sz. öv a nem túl gyakori, ún. propellerveretes övgarnitúrák sorába tartozik. 46 Csatjának fő jellemzői: stilizált delfinekből álló csatkerete, a kettős tövis, és az áttört, árkádokkal díszített szíj szorító. A típus elterjedését — melybe csatunk sorolható —, H. Bullinger Angliától Gallián keresztül Pannoniáig vezeti.46/a A magyarországi anyagból legközelebb álló a zengővárkonyi II. temető 10. sír, 47 valamint a Pécs belvárosi temető 11. sír csatja. Utóbbi a mözsi csat« Radnóti Aladár: Möbeln und Kästchenbeschlege, Schösser und Schlüssel. Intercisa II. 306. Abb. 71/82. LVI. t. 1. 42 Sz. Burger: A bogádi későrómai temető. 131. A bogádi scrinium faanyagának vastagsága ugyancsak 2 cm. (U. ott. 76. j. további irodalom az általános ládikaméretekre.) « Kiss : i. m. 49. 44 B. Vágó—Bóna: i. m. Vas és bronz borítólemezek, áttört bronz borítólemezek egyaránt előfordulnak a IV—V. századi agyagban. (18, 19, 99, 177, 1041, 1082, 1123, 1161, 1278, 1294. sírokban.) 45 Fitz Jenő: Későrómai sírok Ercsiben. Alba Regia 2—3. 159—161. (5, 18—21. jegyz.) 49 A propelleres övek elterjedését vizsgálva érdekességként megemlíthető még, hogy — feltehetően másodlagos felhasználásként — népvándorláskori sírokban is megtalálhatjuk az övre függesztett propeller-vereteket. V. ö. : Wencke Slomann, Saetrangfunnet, Oslo 1959. m. t., V. t. 46 /a Bullinger H. Spätantike gürtelbeschläge. Brugge, 1969. — Ezeket a csatfajtákat Bullinger a háromrészes csatok „A" típusába sorolja. Jellemzőjük, hogy a csatkeretet két stilizált állatfej alakítja. Ezek nyitott szájukban egy golyót tartanak, melynek mindkét oldalán van egy-egy bemélyedés a kettős csatpecek két tüskéje számára. Az állatalak gyakran delfin, a csatlemez pedig áttört árkádokkal vagy kulcslyuk-mintákkal díszített. 47 Dombay: i. m. XIV—XV. t. valamint Bullinger i. m. 31. t. 52
