Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon
tozik példányunk is. A töredéken csupán vékony bronz szegecsek, illetve ezek zöldoxidos furatai láthatók. Az Intercisa 8. és 82. sírokban csont- és vaskarperec együtt fordul elő, akárcsak a mözsi 4. sírban. Az intercisai 8. sírban 346—361, a mözsi sírban 333—341 közötti pénzérmék voltak. A jobbkéz két bronz karperece a kígyófejes körbe tartozó, erősen stilizált, késői típus. Az ábrázolásról a szemek teljesen eltűntek, csupán a fej mögötti haránt irányú barázdák ismerhetők fel. Rokonítható példányok ismertek Intercisából, 32 Somodor-pusztáról, 33 Zengővárkonyból. 34 A hasonló korú sírokból ismert üvegkarperecek többnyire simák, fekete színűek és D-átmetszetűek. Az R. Alföldi Mária által felsorolt 14 db között mindössze két kék és néhány eltérő átmetszetű található. 35 Az újabb intercisai anyagból öt darab — ugyancsak fekete színű — ismert. 36 Fenti és egyéb példák alapján példányunk az általánossal megegyezőnek mondható. Pénzérmék négy sírban voltak; összesen 13 db. 37 Megoszlás az egyes sírokban: 2. sír — 4 db: 4. sír — 5 db; 5. sír — 1 db; 7. sír — 3 db. Valamennyi pénzérme a IV. századi, s a 330—367 közötti időszakban készült. Ha figyelembe vesszük, hogy a 375 utáni pannóniai sírokban gyakori a korábbi érmék felhasználása, sírjaink datálása szempontjából igen lényeges, hogy egyetlen érménk sincs a 367—375 közötti nyolcéves időszakból. A meglévők újak, vagy keveset használtak, röviddel készítésük után kerültek a sírba. A sírokban talált fibulák — összesen három darab — bronzból öntöttek. Valamennyi Keller 4/A típushoz tartozott. Az általa kivételesnek említett, kör alakú mélyedéspárokkal (4+2) díszített változatot a 2. sírból származó példány képviseli 38 (14. kép 1; 30. kép). Mindháromra jellemző, hogy a keresztléc lapos, a rajtuk található reszeléssel kialakított tagolás igen mértéktartó, áttörés egyiken sincs. Így időszakunkon belül is a korábbi csoportba sorolható. 39 A pont- és vonalkombinációból kialakított díszítés, mely minden esetben a láb és kengyel felső oldalán látható, általános. A láb és kengyel egymáshoz viszonyított hossza arányos, közel azonos. A fibulatest általában karcsú, egyedül az 5. sír fibulájánál tapasztalunk némi kiszélesedést. Ugyanennél figyelhető meg a biztosító zárszerkezet maradványa is; a kengyel láb felőli ív végén a tűtartóból egy furat nyúlik a kengyelbe. Ebben vasszegecs helyezkedik el úgy, hogy a kengyel külső oldalán lévő nyíláson át az le- vagy felhúzható, elzárva vagy megnyitva a tű útját (14. kép 1). Ládikamaradványok a 9. (női) sírból kerültek elő (7. kép; 19. kép). A sír felső részét a jobb karnál és láb felőli végét a váz szerinti bal oldalon feldúlták. Valószínű, hogy a rablás eredetileg is a ládika megszerzésére irányult, amit két helyen kerestek, és végül a jobbkéz mellett találtak meg. 40 Itt a beásás foltjában szétszórva hátrahagyták a ládikát borító bronzlemezek töredékeit, a vas zárszerkezet töredékeit, valamint a ládikában vagy mellette lévő vasnyárs töredékeit. Ekkor törött el a sírban lévő már ismertetett kancsó is. 3J R. Alföldi: i. m. 420. Abb. 90., valamint B. Vágó—Bóna: i. m. 13. t. 1005/2. 31 Sz. Burger: Rómaikori temető Somodor pusztán. 68., 4. kép 24/45. « Dombay: i. m. XIII. t. 1—3. Zengövárkony II. 9. sír. 3ä R. Alföldi: i. m. 423—430. old. » B. Vágó—Bóna: i. m. 2. t. 19/a. 7., 15. t. 1050. 2. 24. t. 1239. 8. — Salamon Ágnes—Barkóczi László: Archäologische Angaben zur spätrömischen Geschichte des pannonischen Limes. Gräberfelder von Intercisa I. Mittelungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 4. (1973) Bp. 27. t. A 143. sírból két darab. " Ezúton is köszönetet mondunk B. Sey Katalinnak az érmék meghatározásáért. 38 Keller : Die spätrömischen Grabfunde in Südbayern. München. 1971. 38. * Patek Erzsébet: A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. Diss Pann II. Bp. 1942. 71. 40 Erre ad magyarázatot Sz. Burger a bogádi scrinium kapcsán (i. m. 132.) 4S
