Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

ban téglalap átmetszetű. A töredék alapján kiszámítható, feltételezett eredeti hosszúsága: 19—20 cm (18. kép 1). Nagyobb számban nyársak eddig a zengővárkonyi, Pécs-környéki és Keszthely környéki IV. századi temetőkben fordultak elő.

24 Tolna megyéből eddig Wosinsky Mór gyűjtéséből ismertünk hasonlókat.

25 Felhasználásuk lehetséges módozatait a baranyai késő római temetők kapcsán Dombay János ismertette, s bár ez a kérdés bizonyos fokig még ma is vitatott, úgy tűnik, a fenti elnevezés válik elfogadottá. Azt a megfigyelést, hogy e tárgyak női sírokban fordulnak elő, leletünk is erősíti.

26 Nehezen értékelhető a 6. sír két vastárgya. A felnőtt férfi csontváza jobb térdízületének közelében találták. Alakra és kiképzésre nézve nagyon hasonlít a fenti nyársakhoz, ám jóval rövidebb azoknál, mindössze 6,8 cm. Felső, vastagabb vége befejezett, szögfejnek nyoma sem látható rajta. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy nyílhegyről van szó. A miénknél jóval hosszabb, kerek átmetszetű, és ugyancsak férfisírból (!) származó vas tárgyat ismertet Sz. Burger Alice a bogádi temető anyagából (14 cm),

27 Bíró Endre pedig a kisárpási temetőből (10,4 cm).

28 A sír másik vastárgya töredékes, nyitott falú csőhüvelyre emlékeztető. Nem dönthető el azonban egyöntetűen, hogy szándékosan alakított, vagy csupán a vasmag elporladása után képződött a tovább már nem bomló oxidvázból (16. kép 4—5). Temetőnk egyetlen — töredékes és hiányos — vaskése a 2. sírból származik (10. kép 5). A nyélcsonk famaradványából ítélve fanyelű volt. A meglévő késhegy és nyélcsonkos pengetöredék alapján a Dombay János által leírt öt típus közül az elsőbe sorolható.

29 Karperecek egy sírban, a 4. (gyermek) sírban voltak. Síron belüli elhelyezkedésük a következő: A mellkas bal oldalán egy bronzgyöngyös vaskarperec töredéke. Bal alkaron egy fekete színű üveg és egy csont karperec. Utóbbi törött, íve pedig a szokásos módon eldeformálódott. A jobb alkaron két darab lapos, vékony bronzhuzalból készített karperec volt. Mindkettő nyitott. (12. kép, 30. kép). Vaskarperecek gyakoriságát a késő római temetőkben az példázza, hogy az egyébként igen nagyszámú karperecet tartalmazó zengővárkonyi anyagban mindössze egy töredékes példányról tudunk. A Bóna István által 1976-ban feldolgozott intercisai anyagban tizenhat sírban is található — minden esetben egy-egy darab.

30 Itt az 1001. és az 1185. sírban lévő példányokon a mözsihez hasonló bronzgyöngyök voltak.

31 Az ugyancsak balkaron talált csontkarperec a baranyai, Keszthely környéki és intercisai sírokban egyaránt gyakori. Legtöbb esetben pontkörökkel változatosan díszítettek, akad azonban teljesen dísztelen is. Ez utóbbi csoportba tar» Sz. Burger: A bogádi későrómai temető. A 35. és 36. jegyzetpontban az ismert előfordulási helyek felsorolása. 25 Wosinsky Mór: Tolna vármegye története II. Bp. 1896. 783., 2. jegyzet., CLXXXHI. t. — A Lengyel községből származó vasnyárs szintén bronzveretes ládikával került elő, a gerenyási példány pedig Constantinus érmével. Legutóbb a Bátaszék—Kövesden leletmentett későrómai temető anyagában került elő nagy számú vasnyárs. (Publikálatlan). 26 Dombay: i. m. 230. 27 Sz. Burger: A bogádi későrőmai temető. 122. j. 51/a. J Bíró: i. m. 174., XLIX. t. 2. 116. sz. férfisírból a jobb lábfej mellől került elő. Felső végződése rendkívül széles (1,6 cm), majd hirtelen elkeskenyedő. 29 Dombay: i. m. 273. 30 U. Ott. 285. 3i B. Vágó—Bóna: i. m. 1—6—9, 12, 13, 15, 22, 24, 25, 28. táblák. Ezen kívül Bíró Endre: A kisárpási temetőből (Arch. Ért. 1959. LUI. t. 2.). Bánki Zsuzsa pedig a móri későrómai temetőből (Alba Regia VI—

VIII. 1966. 1. ábra 5.) közöl olyan vas karperecet, illetve töredéket, melyeken hasonló bronzgyöngyök lehettek. 44