Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon
sírhoz soroltuk. 18 (10. kép 3; 28. kép 5). Másik töredékünk eredeti formájából kevéssel többet mutat, mégsem probléma mentesebb. A lapos, kerek talpú edény oldalfala legszélesebb pontjáig egyenes vonalban bővül, onnan éles törés után egyenes vonalban szűkül. Vállrészét sűrű, körbefutó, bekarcolt vonalak díszítik (25. kép 7). Ez a forma, valamint a készítési technika — és az ebből adódó jellegzetes világos-szürke szín — a IV. század végétől egyre gyakoribbá válik. így — főként ha tekintetbe vesszük, hogy az adott területen jóval későbbi sírok is voltak — csak nagyon kérdőjelesen sorolhatjuk edényünket a római-korba tartozó mellékletek közé. Ép üvegedény a leletek között nincsen. Mindössze a lósír aljából a fej szerszámzata alól került elő egy apró fehér színű üvegtöredék, mely feltehetően nem a lósír mellékleteként került a sírba, hanem annak a korábban e területen feküdt telepnek a szórvány kultúrrétegéből való, melybe a lósírt beleásták. Iveltségét alapul véve kis, vagy közepes méretű üvegedényből származtathatjuk (21. kép 4). Elveszett üvegtöredékekről tudunk még a 2. sírnál. Itt említjük meg a 4. sír halvány borostyán színű üveggyűrűjét, mely kifejezetten gyermekméretű. Ellapított fejrésze a hengeres üvegszál két végének képlékeny állapotban történt összenyomása útján jött létre. Nem túl gyakori melléklet. Intercisából két példány ismert: egy kék és egy fekete. A fekete a Ny-i temető 48. számú sarkophag-sírjából került elő, és a mözsihez igen hasonló kidolgozású. 19 A kék változat határozottabb gyűrűfejjel készült. 20 Ügy véljük, hogy ezeket az üveggyűrűket joggal tekinthetjük a sima, lapított fejű, fejüknél nyitott fémgyűrűk üveg utánzatainak. 21 Gyöngyöket egyedül a 4. sírban találtunk. A kisgyermek koponyájának bal oldalán egy nagy, sötét alapszínű, bikónikus kiképzésű üveggyöngy feküdt. Díszítését kék színű rátétes vonaldísz és berakott pontdísz alkotta. Nem tartozott a nyaklánchoz. További 53 darab üveggyöngy viszont nyakláncként, de rendszertelen felfűzésben a nyak körül helyezkedett el 22 (2. kép 2; 12. kép 2). Szín és forma szerint igen változatos képet mutatnak, mégis a kék és zöld színű gyöngyök vannak túlsúlyban, összességében a későrómai temetőkben szokványos gyöngyanyaggal megegyező. 23 Vastárgyaink számszerint legnagyobb csoportját a szögek alkotják. Az 5. sír hosszú, erőteljes szögei a koporsóhoz tartoztak, míg a 9. sír 3,7 cm-es szögei a sírban volt ládikával hozhatók összefüggésbe (18. kép 2). A lósírban talált egyetlen nagyméretű szög rendeltetése ismeretlen (8. kép 10; 21. kép 2). Sajnos igen rossz megtartású az 1. sír vastárgya (10. kép 2). Nyitott keretű vascsatra gondolhatunk, melynek kerete a hosszú és keskeny szíjszorítóban elfordult. A sír másik melléklete egy bronz pántból hajlított, díszített peremű gyúrűcske, melynek azonban sem rendeltetését, sem a vastárgyhoz való viszonyát nem ismerjük (10. kép 1). A 9. (női) sírban a rablás foltjából, az itt talált ládika töredékei között kettétört vas nyárs került elő. Az eddig ismert — többnyire kör átmetszetű pengével rendelkező — hasonló tárgyaktól eltérően példányunk teljes hosszá18 Ezúton mondunk köszönetet segítségükért Sebestyén István erőgépkezelőnek és Duzsi Imre üzemmérnöknek. 19 B. Vágó—Bóna: 1. m. 25., Taf. 4. 48/3. 21 Intercisa, Ny-i temető. Publikálatlan anyag. Visy Zsolt szíves szóbeli közlése. 21 V. ö. B. Vágó—Bóna: i. m. 1. t. 8/3—3a két ilyen nyitott ezüstgyűrűjével. 23 Nagy hasonlóságot mutat a fazekasbodai temető 7. sír gyöngyeivel (Dombay: i. m. 24. t.). 23 R. Alföldi Mária: Schmucksachen. Intercisa II. 442., Abb. 94. — Gyöngyeink között az R. Alföldi által ismertetett típusok közül a következők szerepelnek: 5, 8, 14, 16, 25, 30, 39, 40—42. 40
