Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

változat korai jelenlétével is.

4 Ez utóbbiak között is későbbinek tekintett behúzott peremű példányok lelőhelyükhöz legközelebb a Szentlászló—szentegyedpusztai,

5 kői,

6 bogádi,

7 zengővárkonyi,

8 és Pécs, Széchenyi téri

9 temetőkből ismertek, — mindenütt IV. századi környezetből. Kerek szájú korsónk is általánosan ismert forma. Igen sok korai, s e forma előzményeként kezelhető példány ismert. Fejlődése — ami alatt a perem fölé magasodó fül ellaposodása és megközelítően a száj perem szintjére kerülése értendő — jól nyomon követhető Bónis XXIX. 17-től edényünkig. Intercisából III. és IV. századra meghatározott példányok egyaránt ismertek, melyek csupán a száj enyhe behúzottságával, vagy halványzöld ólommázukkal térnek el a mözsitől.

10 A 7. sír behúzott szájú szürke kancsó ja is általános a későrómai temetőkben.

11 Szürke és zöldmázas változatban egyaránt gyakori. Méretét tekintve példányunk az átlagosnál jóval kisebb (12,5 cm), kivitelezését tekintve azonban igen kifinomultnak mondható. Anyaga jól előkészített, gondosan korongolt, s a vállrészen lévő hangsúlyozott korongolási nyomok már-már díszítő jellegűek. Tolna megyéből egyetlen hasonló korsó ismeretes, sajnos lelőhely nélkül.

21 Szélesebb körből Tordasról,

13 Mórról,

14 Zengővárkonyból,

15 Intercisából

16 említhetünk még — a teljesség igénye nélkül — analóg darabokat. A 4. sír két zöldmázas korsójához hasonló példányok a IV—

V. században igen gyakoriak. A nagyobbik — csavart szalagdísszel díszített fülű — korsóhoz hasonló a kisárpási temető IV. század második harmadára datált 132. sírjából ismert. Formájával a bronz edények alakját utánozza.

17 A kisebb, golyó alakú korsó erősen repedezett, a festékhiányos részeken pedig jól látható a máz és a téglapiros edényfal közötti fekete elszíneződés, ami a nem megfelelő égetésből adódik. A fentieken kívül leleteink között még két sérült, síkirányban kettétört edény szerepel. Tekintve, hogy szétdúlt sírból származnak, a munkát végző dolgozók bemondása szolgált közelebbi támpontként. E két töredék helyét illetően a gépkezelő és a leletek előkerülésénél jelen volt munkavezető véleménye egymásnak ellentmondó volt. Mint egyébként is valószínűbbet, így a leleteket összegyűjtő és megőrző Duzsi Imre üzemmérnök tájékoztatását vettük alapul, és a házikerámia körébe tartozó, barna színű korsó (vagy kancsó?) töredékét a 2. * Kiss Ákos : A mezőszilasi császárkori halomsírok. Arch. Ért. 87. (1957) 41. — Behúzott peremű agyagtál téglaszínű és szürke példányai ugyancsak egy időszakon belül szerepelnek a Szombathely — Kertész utcai n. sz. eleji temetőben. (P. Buocz Terézia: A Kertész utcai római temető. Savaria I. [1963] 139.) s Dombay János : Későrómai temetők Baranyában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (továbbiakban JPMÉ) 1957. 293. XXVIII. t. 9., 35. t. p. 7. • U. ott. 35. tábla 6. i Sz. Burger Alice: A bogádi későrómai temető. JPMÊ 1962. 124. 27. kép, 18/3., IX. t. p. 2. Anyagát és formáját tekintve ez a példány mutat legtöbb vonást tányérunkkal. » Dombay: i. m. 293., V. t. p. 1., VHI. t. p. 18., XXVII. T. 2. s Török Gyula : Pécs belvárosi templom építésénél előkerült római leletek. Fol. Arch, ül—

IV. t. t. 2. 19 Sz. Póczy Klára : Kerámiák. Intercisa II. 68—69. Abb. 44., T. 87., 19. tábla 10—11. " Előzményként Bónis XXIX. 7—15. tekinthetők. u Béri Balogh Ádám megyei Múzeum gyűjteménye. Lelt. sz. : 57.103.21. a Bánki Zsuzsa : Későrómai sírok Tordason. Alba Regia Vin—

IX. (1967) 233—240. 15. ábra. — A temetőt Bánki a IV. század utolsó harmadára, de a 375. előtti időszakra határozza meg. « Bánki Zsuzsa : A móri későrómai temető. Alba Regia VI—

VU. (1966) l. ábra. 1. — A IV. század közepére datált temető. u Dombay : i. m. 201. X. t. 6. — Barnás színárnyalatú, de a mözsivel csaknem azonos méretű példány. Az 5. sírt, amelyből előkerült, IV. századi érmék datálják. *• B. Vágó Eszter—Bóna István : Die Gräberfelder von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriderhof. Bp. 1976. — Az 1239. és 1308. sír edényei. (29. tábla 3 és 4.) « Bíró Endre: Kisárpási későrómai temető. Előzetes beszámoló. Arch. Eri. 86. (1959) 1, 2, 3. 38