Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Szemle - Rosner Gyula: Gondolatok a „Magyar őstörténeti tanulmányok” című kötetről

A sírok tájolása 90%-ban Ny—K-i, de néhány esetben ettől eltérő. A legszembetűnőbb, hogy annál a 10 sírnál jelentkezett a legnagyobb eltérés a tájolásban, melyekben nyúzott lovas, illetve nyúzott szarvasmarhás temetkezést figyelhettünk meg. Itt minden esetben ÉNy—DK-i irányítás volt tapasztalható. A tíz halottból nyolc férfi volt, mellettük kivétel nélkül mindig nyúzott ló, míg a két női sír esetében nyúzott szarvasmarha feküdt. A sírok mellékletei alapján korai avarok lennének, bár a leggazdagabb férfi esetében a préselt övgarnitúra mellett szablya, íj és lándzsacsúcs jelzi az időrendi nehézséget. A temető belső időrendjének megállapítása még későbbi feladat, de az már most is látszik, hogy igen bonyolult probléma. A megoldást csak a síronként újból és újból megvizsgált leletegyüttesek, valamint a sírok egymáshoz való viszonya oldhatja meg. Sok esetben — a sírgödrök sorában — „korai" szürke és „késői" sárga kerámiaedények váltják egymást. A temető D-i részén egy fiatal nő sírjában egy préselt mellkorong, szemesgyöngyökből álló nyaklánc mellett egy ezüst szűrőkanalat és kést is találtunk. Ugyanezen a területen két korai kulacs is erősíti a temetőrész korának meghatározását. A nyúzott lovas temetkezések — szétszórva — a temetőnek az É-i részén találhatók. A griffes-indás csoport jól elkülönül a temető Ny-i oldalán, míg a K-i területen préselt csoport nyugszik. Ennek kormeghatározását azonban zavarja egy pajzsdudoros, sarkantyús férfisír. Azt kell mondanunk, hogy ebben a temetőben a korongfibuláktól a fülbevalókon át a fegyverekig és edényekig minden olyan formát, technikát megtalálunk, amelyek az avarkorban előfordulnak. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy az avarkor minden népi mozgását átélte e településen élő, e temetőben nyugvó közösség. Természetesen ez így rendkívül egyszerűnek látszik, de éppen ez kívánja meg a kérdések egész sorának megfogalmazását. Vajon a szerencsés véletlen játszott közre abban, hogy temetőnkben „minden" együtt van, vagy valóban revízió alá kell vegyük mindazt, amit eddig erről a korszakról tudunk? Abban megegyezik az avarkorral foglalkozó kutatók véleménye, hogy a VII. század végétől az avarokkal együtt már onogurok (bolgárok) is éltek a Kárpát-medencében. De sajnos arra még nem tudunk feleletet adni, hogy valójában milyen népeket kell értenünk az avar népnév mögött; milyen csoportok települtek be a Kárpátmedencébe, és hozták létre birodalmukat. Már a „honfoglaló avarok" sem egységes népként érkeztek, s a betelepülést követő századokban újabb és újabb néphullámok nyertek itt új hazát. Hogy ezek az új népek nem ellenségként jöttek, azt hiszem bizonyítják az együttélés, együtt-temetkezés tényei. Az a tömeg, mely a keleti népek sokaságából tevődött össze, biztosítékot kell jelentsen arra (bizonyos területeken legalábbis), hogy a IX. század zilált történeti viszonyai mellett nem tűnt el, nem szívódott fel az újabb beáramló etnikai tömegekbe. Erre alig két emberöltő nem volt elégséges. Hangos gondolkodásommal nem volt szándékom erősíteni vagy gyengíteni a kettős honfoglalás elméletét. Csupán arra igyekeztem ráirányítani a figyelmet, hogy a magyarság megjelenésekor a Kárpát-medencében sokfajta népcsoport élt. Hogy ezek az emberek milyen nyelvet beszéltek, végső soron nem alapvető kérdés. Bár —

; azt hiszem — a beáramló szlávnyelvű csoportok mellett a legvalószínűbb egy keverék török nyelv, melyet a különböző, Keletről jött népek még Árpád magyarjainak megérkezésekor is használtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyarok lényegében megértették és beszélték azt a nyelvkeveréket, melyet az itt talált népek is használtak. Hangsúlyozom, hogy a nyelv ebben az esetben nem alapvető, hiszen az biztosnak látszik, hogy az itt talált népeket nem irtották ki, nem is közösítették ki, hanem egymás mellett élték mindennapjaikat. Tolna megyében, úgy látszik, csupán arra törekedtek — a honfoglaló magyar anyag tanúsága szerint —, hogy a Duna átkelőhelyeinél jelen legyenek. Vagyis a stratégiailag fontos területeket szállták meg. A dolgozó, termelő tömeget az itt talált néptöredékek alkották. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar államalapítás alkotó elemeiként épültek be az új társadalmi alakzatba. összegezve mondandóm, csupán azt akartam hangsúlyozni, hogy az általam nagyszerűnek ítélt kötet összegzi mindazt, amit őstörténetünkről jelenleg tudunk, de ugyanakkor továbbgondolásra is késztet. Csupán felvillantottam azokat a kérdéseimet, melyek bennem megfogalmazódtak a tanulmányok olvasása közben, s melyekre nem kaptam meg a választ. Nevezetesen arra, hogy a magyarság betelepedésének időszakában kik, milyen népek és töredékek éltek a Kárpát-medencében. Hiszen, ha erre megnyugtató feleletet kapunk, akkor világosabb lesz az a kép, mely jelenleg még a magyar államalapítás kérdéseinek homályos területe. A honfoglaló magyarság létszáma nem érte el az itt talált népek lélekszámát. Ennek ellenére nyelvét megtartva 282