Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - G. Vámos Mária: Szakály női viseletének alakulása az 1880-as évektől a II. világháborúig

1920 körül a nagy selyem- és kasmirkendők közepéből egy jó részt kivágnak, minek következtében a kendők lelógó sarkai megrövidülnek. Ekkoriban veszi kezdetét a hajkötő gyöngyözése, valamint ráncokba szedett színes szalagokkal való díszítése is. Fej viseletüket 1925 körül kezdik pillének nevezni. Ekkor már előre úgy készítik el a kendőt, hogy a hosszú időt igénylő kigombostűzésre nincs szükség. Háromszögre összehajtják, össze is varrják és két sarkára előre összeráncolt fület varrnak. Ezzel mindössze annyi a dolguk, hogy felkötik a hajkötő fölé. A két fül már magától szépen kiáll. Ez a fajta kendő nagyon rövid életű, nem is általános, mert sokan a kisebbre vágott kendőhasználatról rögtön áttérnek a dobozos, katulás pille viselésére. Kemény papírból kis négyszögletes dobozt, valamint két szárnyat varrnak, ezeket összeerősítik, úgy, hogy kész állapotában kiterített szárnyú pillére hasonlít. Különböző színű selyemmel bevonják, piros, sárga rózsákkal, zöld levelekkel kihímezik. Ez a hímzés motívumait tekintve a korábban viselt nagy fekete selyemkendőről kerül át a pillére. A dobozos pille kialakulásával egy időben a hajkötő pánt is átformálódik. Szélesebb lesz, kerekre összevarrják. Egyik szélébe gumit fűznek, és a tarkó fölött összefogott hajukra húzzák. Ez azután szépen ráborul a fejtetőre. Kis kontyba tekerik a hajukat, majd erre ráhelyezik a pillét. Tehát a rózsafa karika és a fej kötő eltűnt a fejviselet kellékei közül. 1930 után kezdődik a pillék gyöngyözése, flitterezése. A pávakörök tagjait szerepléseik alkalmával ebben a viseletben láthatjuk: nagy pufándli, sok alsószoknya, bársony szoknya, külön aljú röpike övvel, gyöngyös fiitteres hajkötő és pille. Ha most megpróbálkoznék annak megfogalmazásával, hogy mi tekinthető állandónak és mi változónak Szakály női viseletében, nehéz helyzetbe kerülnék. A fejlődés hosszú útját járta meg ez a viselet, kevés határozott állomást lehet körvonalazni, ahol hosszabb-rövidebb ideig stagnált. A két szomszédos állomás között nem ugrásszerű ugyan az átalakulás, de az első és utolsó között annál nagyobb. Megváltozott ez a viselet nemcsak egyes alkotóelemeiben, de vonalaiban és színeiben is. Maradt a régiből mindössze a sok szoknya, maradtak a közösségi alkalmak, amelyekre öltözni kell, de szinte semmi egyéb. A szakályi viselethez hasonlóan zajlott ez a folyamat Kapos-Koppány mente szinte minden falujában. Bár nem minden községben történt meg a részletes kutatás, benyomásaim az egész tájegységről vannak. Azt azonban nem lehet egyelőre tudni, hogy bizonyos fejlődési szakaszok elindítója melyik község volt, hiszen mindegyik magát vallja újítónak. Nem beszélhettem mindenről, amiről a viselet kapcsán beszélni szoktak. Többek között a lábbeliről sem. Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék, hogy a recens anyagban a nők csizmaviseletével nem találkoztam. A férfiak viszont ünnepen még ma is abban járnak. Amit a viseletről elmondhattam, jól tudom, nagyon vázlatos. Csak az általánost, a fejlődés tendenciáit érintettem. Hiszen mindenütt — így Szakályban is — több, az általánostól eltérő jelenséget konstatálhat a gyűjtő. Befejezésül szeretném még elmondani, hangsúlyozni, hogy egy-egy közösség, népcsoport kultúrája — mint a kultúra általában — felépítmény. Gazdasági alapon nyugszik. A viselet, mint a kultúra része, úgyszintén. Szakályban is, míg a vagyoni különbség erősebben éreztette a hatását, addig a viseletben is határozottabban körvonalazhatók a különbségek. A vagyonos réteg diktálta, mert diktálhatta a divatot. Jó lehetőség volt ez vagyona fitogtatására. A többiek 245