Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

Csorba a drávamenti asszonyok kontyáról írta: „a menyecskék fején látni fejkötőt — káplit fekete selyemkendővel körülkötve, miről többnyire szalagok csüngenek." Részletesebb a Vasárnapi Űjság 1862. évi leírása:

22 „Hosszúkás, háromszögletű konty ez, mely rózsaszín szövettel van behúzva, és erre átlátszó csipke feszítve. Ezen kontyot kikerülve, a fejet fekete selyemkendővel bekötik, melynek végei a homlok felett két nagy csokrot képeznek." Molnár István 1859ben a Dél-Zselic „szigetvidék" asszonyainak színes, szalagokkal ékes nagyméretű „konty"-áról mesél elismerőleg.

23 A megye nagyobb részét kitevő Külső-Somogy, Nagyberek, Kaposmente, Balatonmelléke asszonyai hajkontyukon hátrakötött selyemkendőt viseltek, melynek neve konty, kánya volt, s másutt is előfordult a megyében szórványosan, esetleg papírral keményített dobozszerű formában is, Babócsa—Berzence vonalán a sámi, Lábodon a katolikus nők fejdísze stb. A somogyi asszonyok kontyai általában többrétegűek, állnak a hajkontyra tett, szabott sifonsapkából (Nagyberek, Kaposmente), horgolt vagy más csipkeneccből, esetleg fodrosból (Belső-Somogy, Szenna környéke), s az ezek fölé (Kaposmente, Nagyberek), vagy alá (Zselic) tett hátrakötő kendőből. A díszes, fodros csipkekonty, a szarvasnecc vagy gódakonty közepén színes anyaggal bevont merevítő, a kápli került, melyhez a hátralógó szalagokat is rögzítették (fűzők és színes szalagok). A Belső-Somogy számos községében a csipkefodros konty alá kötött fejkendőből keskeny gyűrűszerű hátrakötő, fejszorittó lett a homlok felett (Csököly, Kisbajom, Nagybajom, Somogyudvarhely, Somogyszob, Kónyi, Beleg, Kutas, Segesd, Vese), melyet a /cdpZi-részhez rögzítettek, s az arcot megnyújtva festői szép fejdísszé alakította az egykori kontyot. Másutt az 1910—20-as évektől elmaradt a fekete hátrakötő kendő és csak a kerek (Zselic, Darány környéke) szigetvári, vagy szögletes fodros művirágos (Csurgó környéke) konty került a fej búbra. Az 1920-as évektől a Kaposmente néhány községében (Szabadi, Attala, Nagyberki, Csorna, Kaposhomok) a kendőből kötött konty elmaradt, s a kendőkonty alatti fej kötő önállósult hímes, díszes, keménypapírral merevített neccé.

24 A Törökkoppány környékiek megkötött kendőjéből ez idő tájt szabott, papírral merevített ún. pille lett.

25 Az Inke, Balatonmogyoród asszonyainak kontysapkájából színes, gyöngyös hímzésű ún. fityulát alakítottak ki.

26 I 2. Ingek a) Női hosszúing vagy hosszúümög. Az ingvállat vagy alsóinget és a péntölt egyesítő praktikus hosszú ing igen régi múltú lehet. A XVIII. századi nemesi inventáriumok mindenesetre emlegetik,

27 a félinggel együtt. Pl. Szita Lőrinc hagyatékában Nagyszakácsiból 1763-ban 8 db „asszonyi — hosszú ümögh" találtatott. 1809-ből viszont egy felsőmocsoládi cselédlány kéri a Kacskovics kastélyban teljesített szolgálata fejében 22 Idézi Űjváriné: i. m. 83. 23 Molnár István : A drávamelléki magyarok. Képes Üjság 1859. 183 ; Zentai János : Baranya magyar főkötői. Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1969—70. 241—243. 24 Gaál Nagy Gáspárné : A magyar és sváb nők hagyományos népviselete Szabadiban. Somogyi Honismereti Híradó, 1972/1. 24—30. 25 Nóvák Józsefné : A pille. Somogyi Honismereti Híradó, 1971/1. 69—76. M H. Kerecsényi Edit : Az asszonyok f ejviseletének kialakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt 90 év alatt. Népr. Ért. 1957. 123—147. 27 SML. 1763. Inventárium. Nagyszakácsi. Szita Lőrincé. 231