Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

Knézy Judit A SOMOGYI NÖI HÁZIVÁSZON RUHADARABOKRA VONATKOZÓ UTALÁSOK A XVIII—XIX. SZÁZADBAN Dunántúlon a népviseletében gyári anyagokat legkésőbb alkalmazott vidékek egyike Somogy megye, s elsősorban Belső-Somogy, Drávamente és Zselic paraszti lakossága. Ezért a somogyi viseletkutatás egyik legfontosabb kérdése éppen a főképp vászonból álló jobbágyparaszti ruházat mibenléte, valamint azon viseletdaraboké, melyeket paraszti használatra kismesterek : szűcsök, szűrszabók, kalaposok, bocskorosok, csizmadiák készítettek. Ez utóbbiakkal e helyütt nem foglalkozunk. A XVIII. század végi — XIX. század eleji források már hírt adnak olyan viseletdarabokról, melyek későbbi tárgyi megfelelői, régi grafikákon, festményeken, fotókon való megörökítései múzeumokban megtalálhatók, vagy még tárgy gyűjtésekkel fellelhetők. Minthogy a források egy részét utazók írták, főképp a nagyon díszes népviseleti darabokat (cifraszűr, cifrabunda), részint a különleges formájú ruhadarabokat (pl. a sokszorosan hajtogatott vászonkendőből, az arcot beárnyékoló pacsa-típusú női fejfedő), részint pedig a számunkra egészen primitívnek tűnő öltözeteket (házivászon ing, gatya, péntöl, csimbókos haj, stb.) emelték ki. A levéltári források (periratok, inventáriumok, konvenciós levelek) részletesebb leírása nélkül leginkább a pénzben kifejezhető értékeket vették sorra, az értékmérő vonásokat emelték ki, és úgy hivatkoztak rájuk, mint ismert dolgokra. így e leltárakból sokszor még nehezebb valamit kideríteni. Szempontunkból most elsődlegesen azt a legfontosabb sorravenni, milyen házivászon viseletdarabokról kapunk híradást a XVIII. század végéről — XIX. század elejéről, s mi ezek magyarázata későbbi analógiák alapján. 1. Női fejfedők a) Pacsa-típusú, nagyméretű fejkendő. Taucher Ágoston bencés szerzetes kéziratos latin nyelvű délsomogyi útinaplójában 1781-ből a következő megjegyzést találjuk:

1 „Gyékényes falu... arról nevezetes, hogy ott az asszonyok valahányszor a nyilvánosság elé lépnek, nem a hideg miatt, hanem bevett szokás folytán vászonkendővel födik el arcukat, azt (ti. a kendőt) kezükben tartván." Ez a megjegyzése többféle szabású és formájú vászon fejrevalót jelenthet. J. B. von Vitali 1828-ból már pontosabban tudósít a Rinya és Dráva mentéről:

2 „Ott ünnepnapon is valamint köznapon kizárólag fehér vászonba öltöznek. Fejére a nő egy fehér vászonruhát 1 Taucher, Augustinus : Intinerarium Peregrin! iter in Venetias suscentum. Anno 1781. Kézirat a Szent Benedek Rend pannonhalmi főkönyvtárában. B. K. 254/6. J Vitali, J. B. von : Die Bewohner des Simigher Komitats in Hungarn. Iris 1828. 83. p. — Közli magyar fordításban: Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—67. I. 119. 15* 227