Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Die Auswertungsmöglichkeiten des mündlichen Denkmalmaterials des I. Weltkriegs
A nagy méretű, mammut együtteseket foglalkoztató neo-barokk pompájú müvek után rátérhetünk a vegyes karra szerzett kompozíciók említésére is, mert sokszínű lehetősége évszázadok óta magnetikus erővel vonzotta a zeneszerzőket. Már a reneszánsz kor is remek kompozíciók tömegével dicsekedhetik. Máig is az énekkari literatúra színe-java vegyeskari feldolgozás. A költő mélységesen átérzett ciklusából, a Paysages Intimesből zenésítette meg már 1920-ban Kosa György az Alkony és Luna sorait. Az Alkonynak valósággal mottója a basszus és tenor együttes motívumcentrálisa. Egyébként a szinkópás ritmus dominál benne, mely egészen áthatotta a háromtagú darabot. A mixtúra-hatású kvintpárhuzamokat ügyesen kombinálta a zeneszerző tercparellelekkel. Egyébként sem az Alkony, sem a Luna nem polifon szövésű, hanem mindkettő inkább választékosan harmonizált tétel. Az újabb termésből kiemelhetjük Gárdonyi Zoltán Reggel hat óra című kórusművét. A keresztállásokat szándékosan halmozta a szerző ebben a formás kis zeneművében, amelyet feszes ritmus, ellentétes dinamikai hatások jellemeznek. Szokolay Sándor A zene hatalma című darabját Orosháza fennállásának 225. évfordulójára szerezte. Melodramatikus hatás sem hiányzik belőle. Ilyen pl. amikor a narrátor szavait zongora kíséri. Stílusa imitációs jellegű. Ez nem csupán vegyeskari mű, mert a gyermekkart is bevonta keretébe a szerző, s ez üde színfoltja darabjának. Zenei nyelve közérthető, Debrecenben ezt is előadta a Maróthi-kórus, s megállapította róla Straky Tibor, hogy „népszerűbb hangot üt meg, de ugyanakkor megtartja azt a sajátos zamatot, ami a szerző műveit mindig az ötletgazdagság megnyilatkozásaivá avatja". 10 Még megemlíthetjük Karay József három szólamú kis, hatásos kórusát, mely bővelkedik unisonóban, így könnyebben énekelhető. A középrészében uralkodó szerepű a triolás ritmus. A gyermek-, illetve leánykari irodalmat ugyancsak Kerényi nyitja meg a Paysames Intimes költeményciklus 4. számú zenéjével, az őszi csengő soraival. Már 1929-ben megjelent, először Győrött, majd másodszor Budapesten, 1935ben. A csengve-csengő alliterációs szófűzést jól szemléltette Kerényi a szoprán és alt szólamok közt súrlódó kis és nagy szekund hangközzel. Frázisai általában ütemelőzővel indulnak. Polifon stílusa, s intonációs nehézségei azonban gátolták népszerűsödését. Ugyancsak ilyen együttesre szánta Kerényi az Óh nézd az idő csodaszép kezdetű hangulatos kis kórusát, melynek uralkodó ritmusa a szinkópás mozgás. Erre és a daktilikus lebegésre mintegy „átváltotta" a jambikus és más versütemeket az idegenszerűségük miatt. E kis háromtagú darab, bár három szólamú, mégis benne a biciniumszerűség dominál. Úgyszintén három szólamú női karra dolgozta fel Molnár Antal, a jeles esztétikus, A danaidákat. Erre és más versére táncot is kreáltak. 11 A férfikari zeneművek közt kétségtelenül legszélesebben ívelő a Dániel éneke, Harmat Artúr feldolgozásában. Az 1962-ben elhunyt kitűnő pedagógus nyelvezete korszerű, rezonál a magyar népzene jellegzetes fordulataira. Ám triolás mozgása gyakran közeledett a szavalóénekhez. Bőségesen kiaknázta Harmat a kvintpárhuzamokat, mint mixtúrahatást, a két basszus szólam között. Jól « Straky Tibor: Kórushangverseny. Hajdú-Bihari Napló, 1970. VI. 6. « Éder Zoltán : Babits a katedrán. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966. 173. 197
