Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh

A fizetendő összegek azonban növekedtek „Anmeldgulden" néven — már 2—4 f, 1820-tól 61827-től a jogcímek is szaporodtak: Anmeldungs Geld (jelentő pénz) Meister Recht (mesterjog) Für Standar (árusítóhely, tanya?) Für Wachs (viasz) Meister Mahl (mesterebéd) 30,30 — 38 ft. A mesterebéd 5 ft-os tétele valószínűleg azt jelenti, hogy a korábban szokásos lakomák mértékét limitálták, s mindenki egységesen 5 ft-ot fizetett. 1830-tól további 15 ft-tal növekszik a taxa „für Meister Stuck" (mester darab, remek) címén, de 1840-ben ez újra megszűnik. 1849-től többször előfordul viszont a „Für gefundene Feller" (a talált hibáért) a 7,30 ft büntetés. 1850-től a remeklő mestert „Stückmeister" névvel illetik. 1859-től 1870 végéig ezek a bejegyzések is magyar nyelvűek: „NN halász remekjét bé mutatván a Halász mesterek által megvizsgáltatván jónak találtatva és ötét a Czéhbeli mesterek közé be iktatva taxát 18 f 50 x új pénzbe lefizette" — dátum. 1871-től újra német nyelven: NN mint mester a nyitott céhláda mellett elismertetett és a mester taxát 18 f 50 x kifizette. Érdekesen változik azonban a formula. Még 1888-ban is „bei öffentlicher Zunft Lad" („nyilvános céhládánál") szerepel, egy év múlva „öffentlicher Zunft" („nyilvános céhnél"), 1890-ben „bei öffentlicher Innung" („nyilvános testületnél"), majd „bei öffentlicher Verein" („nyilvános egyesületnél"), ami már az ipartársulatra utal. Mindezen összegek elég jelentősek lehettek az új mesternek, hisz az artikulusok is egy évi haladékot adnak kifizetésükre, de a bejegyzések azt mutatják, hogy néha több évig is törlesztették. Hogy a földesúrnak mennyi beleszólása volt a céhtagok felvételébe, nem tudni. Kétségtelen azonban, hogy mindössze két alkalommal, 1820-ban a tolnai Michael Bildheber és Franz Minek nyitott láda melletti mesterré nyilvánításánál jegyzik meg: „mit Bewilligung der Gnädiger Herrschaft" (a nagyságos uraság engedélyével). VI. Mint már említettük, több esetben feltüntették, hogy az új mester mesterfi, ezért csak fél taxát fizet. Más esetben az összeg nagyságáról gyanítható, hogy valamiért kedvezményben részesült. Az inasoknál említettük már, hogy hat mester szabadítja fel mostohafiát, s azok nevéből következtetve édesapjuk is halász volt. Későbbi halászati szerződésekből ugyancsak az világlik ki, hogy gyakori volt a halászcsaládok házassági kapcsolata. A múlt század második felében kelt szerződéseken ugyanis gyakran a halásztársak mellett a feleségek aláírása is szerepel, mert anyagilag ők is felelősek voltak. Álljon itt példának egy 1883-ban, a kalocsai érseki uradalommal kötött szerződés aláíróinak névsora: Kappeter Ferenc—Szauter Magdolna, Volker József—Mosztbauer Mária, Ádám Miklós, Ádám Ferenc—Erez Johanna, Wolf Ferdinánd—Kappeter Mária, Wolker Gotthard—

Perler Mária, Rencz József—Ádám Mária, Frazon József—Frech Mária. A hét asszony közül csak Erez Johanna és Perler Mária neve nem szerepel a halászfamiliák között. 1817-ben a jelentőpénz — 10 f, leggyakrabban 8 f. 8 ft 7,30 — 15 ft 555148