Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh
A későbbiek során a legényekről több szó nem esik. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a nevek írásánál számtalan eltérés tapasztalható, néha alig azonosítható, hogy egy vagy több személyről van-e szó. A későbbi mesterlisták segítettek sok esetben, ugyanis azonos sorrendben közlik a mestereket. A könyv 78. oldalán közlik — 1782. jan. 19. kelettel — a tolnai halászcéh alapító mestereinek névsorát: Romanus Wust Jacob Kupfer Schmidt Mathias Jeling (Jillimg) Joseph Adam Joseph Ischkum (Isgum) Johannes Bracher Heinrich Huber Hans Michel Lampert (Lambert) Mathias Hartman Georg Feller Joseph Wust Wallentin Würth Tomas Lorydan Antony Stróbl Johannes Binter Lorentz Frommer (Krammer) Joseph Streicher Antony Adam Jacob Berg Conrath Krüsch Johannes Walker Johannes Perschy Petter Perg (Berg) Jacob Adam Chrystian Walker Joseph Prigel (Priegl) Joseph Fölcker Frantz Stróbl Joseph Holzman Adam Reisch (Rausch) Phillips Schmidt Conrath Streicher Michl Mertz Lorentz Streicher Adam Schleicher Heinrich Märtz (Mertz) Friedrich Lang Petter Mertz Frantz Weber Johannes Fülz Wilhelm Schaller Nikolaus Sturm Philliph Adam Stephan Budai Johannes Weiss Jobannes Bildhöber (Bildheber) Vallentin Schneider Joseph Ehrman (Ehman) Johannes Fell Seregi János Joseph Wunderlich Christian Hitzhauss Tehát 52 mester alapította meg a tolnai halászcéhet. Két nappal később bevették még Balzer Schaller batinai vidéki mestert. A következő 100 esztendőben jórészt ezek utódaival találkozunk a névsorokban. Egyik-másik név azonban már korábbról is ismert. A Kalocsai Érseki Levéltár gazdasági iratai közt lévő halászati adatok közt — melyeket a Cumanzaban publikálunk, 7 — már 1746-ban említik Tolnai Frazon Péter Fischermeistert, Joannes Mercz és társai „tolnai piszlicsárok"-at, a tolnai Vas Istvánt, Tolnaj Gáspárt, Hornung Jánost, Niez Mátyást, s ez utóbbiak 1747-ben különböző menynyiségű halat vásároltak. Hogy a céhet alapító mesterek hol és hogyan tanulták mesterségüket, arra vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. Vegyük most sorra a privilégium cikkelyeit, hogy az abban foglaltaknak — adataink szerint — mennyiben feleltek meg. I. A plébániatemplom őrizte a halászcéh zászlaját, s Péter Pál napján, a céh védszentjenek ünnepén volt a halászmise. II. A befizetési kimutatások szerint a tagdíjat évente kétszer, jún. 29-én és dec. 26-án teljesítették, hogy a kántornapokon tartottak-e összejövetelt, nem tudjuk. Néhány rendkívüli gyűlésük mégis lehetett, mert egy-két esetben más napokon is szabadítottak, vagy avattak mestert. i Sólymos Ede—Solymosné Göldner Márta : A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725— 1916. Cumania, V. (Ethnographia) Kecskemét, 1978. 43—96. 140
