Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Dombóvár–Szarvasd-pusztán

és tokosbalta-maradványok, véső. Két késpengetöredék egészíti ki a gazdasági— háztartási eszközcsoportot. Itt említjük meg az egyetlen bronz borotvát is. A szorosan vett fegyvereket mindössze három kardtöredék képviseli, közöttük két pengedarab megállapíthatóan egybetartozó. A kincslelet nagyobbik hányadát különböző ékszertípusok jobbára töredékes állapotban elrejtett darabjai képezik. A leletegyüttes eszközcsoportjában az alábbi szerszámféleségek szerepelnek: a) Nyélnyújtványos sarlók. A szarvasdi kincsleletben — eltekintve a közelebbi kormeghatározásra kevésbé alkalmas, bár keskeny formaadásánál fogva korai típusnak számító nyolc darab különböző hosszúságú sarlópenge-töredéktől — tíz példány ép, vagy csonka pengéjű nyélnyújtványos sarló szerepel (II—

IV. táblák). A nyél és a penge csatlakozásánál, valamennyi nyélnyújtvány viseli külső szélén a korai sarlókra annyira jellemző, szögletes, kúpos, vagy félkör alakú, kiugró kis bütyökdíszt. Sőt, a III. tábla 3. számú, hárombordás sarlója a pengeháton még egy második hasonló díszt is őriz. A nyélnyújtványos sarlóknak három fő típusa különböztethető meg: Az elsőbe azok tartoznak, amelyek markolatán három függőleges borda van. A szarvasdi sarlók nagyobbik része (8 db) ebbe a csoportba sorolható. Ez a sarlótípus a Reinecke BD idején fordul elő először és a HAi korszak idején válik általánossá, lesz ennek a kornak egyik meghatározó eszközfajtája a Kárpátmedencében.

3 A második típusnál a középső bordadísz a markolat végén kétfelé válik. A mi leletünkben a hárombordás sarlók közül három (III. t. 1—3) tartozik ehhez a második típushoz. A harmadik típusnál a markolatnak csupán két szélén fut egy-egy borda. A szarvasdi kincs két ilyen sarlóváltozatot őriz (IV. t. 2—3). Ez utóbbiak képviselik a szarvasdi sarlócsoport legfiatalabb típusát.

4 A szarvasdi sarlónyél markolatok javarésze (7 db) egyenesen levágott végű, mindössze egy darab hármas bordadíszű példány visel fecskefark alakú mély bevágást, míg a két fiatalabb, kétbordás típus nyélvége félkörösen beívelődik. b) Fűrészlapok. Gyakori kísérői a Hallstatt A-kori bronz kincsleleteknek

5 a mindkét élükön fogazott, aprófogú, szalagszerű fűrészlemezek. A szarvasdi kincsben négy darab ilyen szerszámtöredék szerepel (V. t. 4—5, 8—9). Ez az eszköztípus elvétve már koszideri típusú kincsleletben is előfordul,

6 első elterjedése azonban a Reinecke BD korszakhoz kötődik. Virágkorát a Hallstatt A periódusban éri el. c) Szárnyas balta (töredék). A szarvasdi leletben egyetlen, nagyobb méretű szárnyas baltának foka felőli töredéke szerepel (V. t. 3). A 4 cm hosszúságú, sima lapú foki részből ítélve, az eszköz középszárnyállású baltának — a szárnyas balták korai típusának — a v. Brunn, W. A. : Mitteldeutsche Hortfunde der jüngeren Bronzezeit. Berlin, 1968. 38. — Kemenczei T.: A Napkor-piripuc pusztai bronzlelet: A Ny. J. A. M. Ë. 8—9 (1965—66) 18—19. 4 v. Brunn, W. A. : i. m. 38. s Kemenczei T. : Ujabb bronzleletek Borsod megyéből. A H. O. M. Ê. 8. Miskolc, 1969. 35. 8 Topái J. : Bronzkori ékszerlelet Öcsáról. Arch, Ért. 100 (1973) I. 11. kép és 16. 1. 13