Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh

élések a rend szerént megszűnjenek, ezért ezen céh a földesúrtól egy biztost kérjen, kinek jogában álljon minden céhösszejövetelen résztvenni és szándékában legyen mindent barátsággal, saját haszon /nélkül és veszekedés nélkül intézni és elvégezni. Mi tehát az ugyanazon nevű vármegyében fekvő Tolna városában élő és tartózkodó, előbb említett lakosoknak és a halászok mestereinek legalázatosabb könyörgésére azon mód, amint föntebb benyújtatott Fenségünknek, királyi jó indulattal kegyesen meghallgatva és elfogadva az említett Cikkelyeket jelen kiváltságos levelünkbe sorolva és leírva úgy, amint előbb elsoroltatott, egész tartalmával és összes záradékaival, az abban foglaltakat összesen és minden egyest érvényesnek, helybenhagyottnak és elfogadottnak császári-királyi tekintélyünkkel jóváhagyjuk, megerősítjük és érvényesítjük, és a többször említett lakosoknak és a halászok mestereinek, valamint öszszes utódaik számára érvényesnek kegyesen megerősítjük, sőt elfogadjuk, jóváhagyjuk, megerősítjük és hatékonnyá tesszük (tisztelve mások jogát). A továbbiakban fenntartjuk magunknak a jogot a fent előterjesztett Cikkelyek részbeni vagy egészbeni megváltoztatására, módosítására vagy érvénytelenítésére, a mi titkos pecsétünknek, amelyet mint Magyarország apostoli királya használunk, idefüggesztésének és levelünk bizonyságának erejénél fogva. Adatott a mi hűséges és bennünket őszintén szerető tekintetes és nagyságos galántai Eszterhézy Ferenc grót keze által, aki Fraknó örökös grófja, az Arany Gyapjú és egyben a Szent István apostoli király rendje nagy Lovagkeresztjének kitüntetésének birtokosa, kamarás, a Mi belső titkos tanácsosunk, Mosón vármegye főispánja, királyi Kúriánk magyarországi mestere, nemkevésbé a mi magyarországi királyi udvarunk, mint a mondott Szent István rend titoknoka, a mi főhercegi Bécs városunkban Ausztria. Az Úrnak 1781-ik évében, március hó 17-ik napján. Római királyságunk 16-ik, a magyar, cseh, stb. első évében. gróf Eszterházy Ferenc Gaszner József Az 1781-ik év október 24-ik napján a császári udvar szekszárdi városában és várában a tolnai vármegye folyamatosan tartott egyetemes gyűlése alatt ezen Cikkelyek általam törvényes kiváltsággal megerősíttettek anélkül, hogy bárki ellentmondott volna, kihirdettettek. Dőry Nepomuk János, a jobaházi esküdtek jegyzője A privilégium szövegéből kétségkívül kitűnik, hogy az nem a megyei, hanem a tolnai halászcéh tulajdona volt. Megállapíthatjuk azt is, hogy a cikkelyek nem kizárólag a tolnai halászok részére íródtak. Ezt bizonyítja egyrészt a sok általános szabály, másrészt a bajai fazekasok — ugyancsak II. József által adott — magyar nyelvű artikulusa, mely tartalmilag ugyanezeket a cikkelyeket közli a szükséges változtatásokkal. Nagyobb eltérés csak a VIII. pontban van, ahol a fazekas kontárok ellen hoz rendszabályokat. Második forrásunk a szekszárdi múzeumban őrzött céhkönyv. Ez a 32x22 cm nagyságú, félbőrkötésű könyv 180 lapot tartalmaz. 1781-től 1891-ig terjedő évekből találunk feljegyzéseket: névsorokat, inasszegődtetéseket, szabadításokat, mesterré avatásokat, befizetéseket. Javarészt német nyelven, gót betűkkel írták, sokszor alig — vagy sehogy sem — olvasható. Csak az 1858—1869-es években találunk magyar nyelvű feljegyzéseket. Az adatok nagyon szűkszavúak, egy évszám, egy név, a szegődés, szabadulás, céhbelépés, vagy befizetés tényének rögzítése. Ezekből az adatokból igyekszünk némi képet adni a tolnai halászcéh életéről, belső mozgásáról. Sokszor ezek az adatok így egymagukban semmitmondók, de hasonló munkát végeztünk a mohácsi és pécsi céhanyagban, s tervezzük a bajai publikálását is, majd a többi meglévő halászcéhanyag hasonló feldolgozását. 138