Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh

Az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában megtaláltuk az említett privilégiumot,

5 bevezető és befejező szakaszai latinul, az artikulusok németül íródtak. Az alábbiakban teljes egészében közöljük magyar fordításban:

6 A tolnai halászok N = 753 Tolna vármegye tolnai halászainak 1781 Mi Isten kegyelméből Második József mindenkor fenséges választott római uralkodó, Germania, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavonország apostoli királya, Ausztria főhercege, Burgundia és Lotharingia hercege, Etruria nagyhercege, Erdély nagyfejedelme, Milánó, Mantova, Párma hercege, Habsburg Flandria, Tirol, stb., stb. grófja, jelen sorainkkal ajánljuk mindazok emlékezetébe akiket illet: hogy az ugyanazonnevű vármegyében fekvő Tolna városában élő és lakó hűséges lakosaink és a halászok mesterének részéről elénk terjesztett és nekünk bemutatott bizonyos cébbeli cikkelyek a köztük való jobb megtartás érdekében rendbe szedettek és német nyelven összeírattak az alulírott sorrendben a Fenségünknek járó legalázatosabb kitartással kérve, hogy Mi az említett Cikkelyeket, az azokban foglaltakat összesen és minden egyest érvényesnek, helybenhagyottnak és elfogadottnak nyilvánítsuk és kiváltságos levelünkbe besoroltassuk és bejegyeztessük, császári-királyi tekintélyünkkel jóváhagyjuk, megerősítsük, érvényesítsük és az említett lakosoknak és a halászok mestereinek, valamint összes utódaiknak kegyesen megerősíteni méltóztassunk; amely Cikkelyek sora ezen módon következik: Lször. Kiváltképp megkövetelendő minden embertől a körmeneten való részvétel, Isten dicsőségét máinden dolgokban előmozdítani, és istenfélelemiben, egy igaz életút gyakorlásával a legmagasabb áldását kivívni; ezért ezen halászmester céhre kiszabandó a keresztény életút felé való törekvés és egy zászló saját költségen való beszerzése (amennyiben ezeknek ilyen még nem lenne), melyet a plébánia templomban kell tartani, és ugyanezen zászló alatt az évente tartandó szent Űrnapi körmeneten és annak nyolcadjári (ha ezt szokás tartani) minden mester, legény és inas épületes áhítattal, a valláshoz mindenkor ragaszkodva megjelenni köteles, és amennyiben valaki arról jelentékeny ok nélkül elmaradna, az a plébánia templom javára, a mester két, a legény egy font fehér vagy sárga viasszal legyen büntetve. Ezen felül ezen céh a négy Kántor napokon, valamint a választott szent Patrónus napján egy szentmisét mondasson, ezen ájtatosan részt vegyen, a mesterek és legények (az inasok kivételével) áldozzanak, és egyben könyörögjenek a legmagasabb ő-királyi apostoli fensége hosszú, boldog kormányzásáért, és ezen apostoli királyság felvételéért, erre kötelezve legyenek. Ha azonban a fent említett miséről és áldozásról valaki fontos ok nélkül magát kivonná, a mester egy, a legény fél font fehér vagy sárga viaszt köteles újólag a templom hasznára adni, az inas azonban egy negyed fontot, melyet a mester az érintett inas helyett ad büntetésül. Il.szor. Köteles minden mester ezen céh esztendős napján, valamint minden Kántarnapon összejövetelt tartani, melyen a rendes évi vagy kántorpénzt a ládába letenni, és ha a körülmények megkövetelik, ezen időn kívül is a céhmester behívására kötelesek megjelenni minden esetben, a céh dolgait nyilvánosan és titoktartás kötelezettsége nélkül tárgyalni, aki azonban egy ilyen összejövetelről nyomós ok nélkül elmaradna, legyen megbüntetve, mindazonáltal olyanformán, hogy a büntetés a mesternél 50 dénár, a legénynél azonban a 25 dénárt ne lépje túl. Ha azonban egy mester a saját vagy a céh dolgait a megszokott összejöveteli időn kívül a mesterek elé akarná vinni, köteles ezt a céhmesternek előadni, és a céh ilyen összehívásáért a mester 85 dénárt, a legény azonban 42 dénárt letenni köteles. 5 Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Könyvtára, Kézirattár „Czéhlevelek" XLIX. 2. 9 A latin szöveg fordítását Kapots Nándor, a németét Fogarassy Imréné végezte. Fogadják érte köszönetemet. A tanulmány alapját képező gótbetűs, kézzel írott és nehezen olvasható céhkönyv szövegét ugyancsak Fogarassy Imréné ültette át latin betűsre. — A kézirat leadása után találtunk rá a Tolna megyei Levéltárban a tolnai halászcéh 1805-ben kelt magyar nyelvű privilégiumára. Mint a Függelékben közölt szövegből is kitűnik, ez már az egységes céhszabályzat előfutára. Hasonlóval rendelkeztek az esztergomi halászok is, a feltűnő azonban az, hogy míg tartalmilag teljesen megegyeznek, szövegezésük jelentősen eltér egymástól. Ennek alapján fel kell tételeznünk, hogy különböző fordításokkal állunk szemben. 134