Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.

A garnitúrához tartozó lyukvédő veretek — úgy tűnik — valamivel ritkábban előforduló típust képviselnek, mivel teljesen egyező példányt nem ismerünk. Valamelyest közelállónak tekinthetjük a Mohács—cselepataki 91. sír két lyuk védőjét,

43 a csuti 122. sír pártájával

44 és a tiszaúj falusi pártaövvel

45 talált lyukvédőket. Lényeges különbség azonban, hogy a bátai példányokon a veretek alapmotívuma egyáltalán nem szerepel (12. kép). A gótikus liliommal díszített, négyzet alakú övveretek a pártaöveken talált véreteknek egy jól elkülöníthető, sajátos csoportját alkotják. Kevés kivételtől eltekintve ezek apró, mindössze 1,5—2 cm oldalhosszúságúak, s csupán egy, a veret közepén lévő szegecs rögzíti őket a szíjhoz. Két esettől eltekintve — ahol felnőtt sírokban párta díszeként szerepelnek

46 — mindenhol gyermekövek díszítményeként találhatók meg, s úgy tűnik, hogy kifejezetten e célra is készültek. Az általunk vizsgált tárgyakon kopást, vagy más, használatból eredő sérülést egy esetben sem találtunk. A kopásnak leginkább kitett részek — a csatkeret, a csatpecek, annak csuklós rögzítése és a szíjvég — teljesen épek, s még a megmunkálási nyomok is jól láthatók rajtuk. Ugyanezt tapasztaltuk a lyukvédő veretek esetében is. Mindezt összevetve a Baja—petői temető kétszeresen átcsavart, a Mohács— cselepataki 91. sír több sorban elhelyezett övével

47 és a csuti II. gyermeksír második övével arra gondolhatunk, hogy ezeket az öveket az eltemetett gyermekek életükben nem használták, s csak haláluk után kapták meg a meglévő, vagy ekkor beszerzett övet. Nem gondolhatunk természetesen a jóval korábbi időszakok felövezési szertartásaira és életkori kötöttségeire, csupán arra, hogy valamely életkor elérése mégiscsak szükséges volt ahhoz, hogy a gyermek az övet viselhesse: a túl kicsi gyermek még nem tud bánni az övvel. Ez az „optimális életkor", úgy véljük, a prepubertás közelében kereshető, míg az általunk vizsgált sírokban a gyermekek életkora 2—6 év között változik.

48 A véreteket díszítő motívum elterjedésének korát Gerevich László Zsigmond uralkodásának idejére teszi, s a későgótika jellemző ornamentikájának tartja.

49 Közvetlen előzménynek tekinthetjük talán a csuti L. sír XIV. századra datált, jól észrevehetően igényesebb kivitelezésű nagy bronzveretét,

50 vagy az ugyancsak XIV. századi kelebiai ezüstkincs nagy ezüstcsatját.

51 43 Fehér Géza i. m. XLI. tábla le—e. 44 Gerevich László : i. m. 13 és 29. kép. 45 Szabó Kálmán: i. m. 66—69 és 351. kép. 49 A csuti temető XXXII. és 122. sírjában lévő pártákat díszítették. A XXXII. sírban lévő csontváz neme felismerhetetlen volt, a 122. sírban pedig férfi csontváz feküdt. (Gerevich László: i. m. 29. kép. — a képaláírás sajtóhibás, így kerülhetett a 122. számú csuti sír tévesen 112. számmal a későbbi feldolgozásokba.) 47 Valószínűnek tartjuk, hogy ez ugyancsak többszörösen átcsavart övet jelent. (Fehér Géza: i. m. 221.) 48 Az életkor megállapításánál a szerzők által adott kormeghatározásokat vettük alapul, illetve ahol ez hiányzott Kiszely István: Sírok, csontok, emberek Bp. 1969. 127. táblázat alapján számoltunk. Az itt vázolt feltételezések megnyugtató tisztázásához természetesen széles körű, az összes övmellékletes gyermeksírra kiterjedő vizsgálódás szükséges. 49 Gerevich László : i. m. 154, 156. 50 Gerevich László: i. m. 117, 118 és 142, valamint 27. kép. 61 Kőhegyi Mihály: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról. Cumania, I. (Archeológia) Kecskemét, 1972. 206, és l. tábla 3. 121