Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.
viseléssel magokat az kínyességre, negédességre, s tséltsapságra nagyon elkapaták...", tizenkét korbácsütésre ítélte. 9 Ez a bizonyos tilalmazott, „tsákó" nem más, mint a süveg katonai használathoz átalakított formája: a süveg felhajtott peremét — talán a verbuválási, vagy sorozási ceremónia megfelelő pillanatában —, éles eszközzel ferdén behasították. A nem katonaviselteket nem illette meg a csákóviselés joga. Így érthető, hogy a tilalom megszegőit, a fenti testi fenyítésen túl, még a csákórész levágásával, vagyis a süveg maradandó csúffátételével is büntethették. 10 A csákóra vágott süveg használati módja jól tanulmányozható Jos Schaffer „Ungarischer Bauer" című rézmetszetén (XVIII. sz. vége). Ez az ábrázolás útbaigazít bennünket az ugyancsak csákóra vágott süvegünk viselési módját illetően is. 11 Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a csákók hossza az egyes példányokon erősen eltérő méreteket mutat. A rövid, arányos hasítékúak mellett olyanokat is találunk az ábrázolásokon, ahol a csákórész szertelenül hosszú, a méretarányítás alapján 50—60 cm is lehetett. Ez egyben felveti annak lehetőségét is, hogy esetleg számolhatunk eleve csákóval készített, katonai süvegekkel, s ezeknek az obsit utáni továbbhasználatával 12 (7—8. kép). A kalap megjelenésével a süveg egyre inkább háttérbe szorult a paraszti viseletben, s a XVIII. század közepére csak a palóc vidékeken és az alföldi pásztorok körében volt a viselet tartozéka. Szeder Fábián ugyan a kalap terjedését a süvegesek számának csökkenésével magyarázza, ez azonban nyilvánvalóan helytelen okfejtés. 13 Ezt bizonyítja az a debreceni adat is, mely szerint 1807-ben is még 19 „süvegtsináló" és csak 12 „kalaptsináló" dolgozott a városban, de már 1783-tól a süvegesek közül is néhányan készítették az új divatcikket, a kalapot, nyilvánvalóan versenyképességük biztosítása érdekében. 14 A süveges mesterség elsorvadását tehát a kereslet hanyatlása okozta, és nem fordítva történt. A régészeti leletként, földből előkerült süvegek közül a legismertebbek a Györffy István által bemutatott túrkevei és mezőtúri süvegek. Tudomásunk szerint több alföldi múzeum is őriz további példányokat. Ezek legfeljebb egy-egy időszaki, illetve állandó kiállításba kerültek be, közlésükről nem tudunk, noha ez a további vizsgálódásokhoz feltétlenül fontos és szükséges lenne. 15 A bátai süveg jelentőségét abban látjuk, hogy sem a szűkebb tájegységet jelentő Sárköz területéről, sem pedig a megye területéről eddig hasonlót nem ismertünk. Mint ilyen, értékes adalékként szolgál a viselettörténet, s ezen belül a nehezebben elérhető férfi viselet kutatásához. 15 / 3 A temető területéről előkerült egy másik nemezsüveg is. Ez azonban a partfal omlása során olymódon szakadt ki eredeti helyéről, hogy a lezúduló lösz foszlányokra szaggatta, így értékelhetetlenné vált. 9 Györffy István : i. m. 178. 10 Bátky Zsigmond—Györffy István—Visky Károly : i. m. 337. 11 Kresz Mária: i. m. 118 és 6. tábla. (Színezett rézmetszet. Eredetije a Történeti Képcsarnokban.) 12 Kuruc lovas a xvn. századból. Rugendas Fülöp György vízfestménye. Eredetije a Történeti Képcsarnok gyűjteményében. (Közli: Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp. 1905. 138 és 111. ábra.) 13 Szeder Fábián: i. m. 44. 14 Schvartner, Martin : Statistik des Königreischs Ungarn, 2 kiad. Pest. 1809. — Közli Kresz Mária : i. m. 40 (213. jegyzet). 15 A bajai, ceglédi és nagykőrösi múzeumok anyagában lévő, még közöletlen nemezsüvegekről van tudomásunk, de valószínű, hogy a még lappangó példányok száma ennél jóval magasabb. 15 /a Mogyoródon házépítési munkálatoknál került elő egy dohánybarna színű nemezsüveg még 1955ben. Magassága: 28 cm, szélessége: 27 cm. A felhajtott peremrész magassága: 14 cm. Az alacsonyabb, gömbölyű tetejű változatot képviseli (16. kép). Ezúton mondunk köszönetet Fehér Gézának, hogy a leletre figyelmünket felhívta, Parádi Nándornak pedig, hogy közléséhez hozzájárult. (Magyar Nemzeti Múzeum Üjkori Osztálya Textilgyűjteményében. Lelt. sz. : 1956.284.1.). 114
