Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Rosner Gyula: Avar kerámiaközpont Szekszárd környékén

Ezek a tények magyarázzák, hogy a hagyományokkal rendelkező korábbi központok termelésüket nem szüntetik meg, nem pusztulnak el, hanem töretlenül folytatják munkájukat. A Szekszárd—Bogyiszlói úti avar temető és a hozzátartozó telep eddigi ásatási anyaga azt mondatja velünk, hogy a faluban élő közösség nem nagy lélekszámú, de igen hosszan élő népesség volt. A korábban megtelepült lakossághoz újabb és újabb csoportok csatlakoztak és éltek együtt, de ez nem jelenti a faluközösség létszámának nagyméretű felduzzadását. Nyilvánvaló, hogy ez a település sem kerülhette el az avarok történetét sokszorosan feldúló belső egyenetlenségeket, bár fekvése (mocsarak közötti kis szárazulaton fejlődött ki!) sok kellemetlenségtől megvédhette. Mégis érhették külső támadások. Az 1. számú ház tűzhelyén szinte sértetlen állapotban maradt ránk a beomlott gerendák alatt néhány korai, érdes tapintású szürke fazék. A 2. számú házat gondosan kiürítették, minden mozgathatót elvittek a lakók, s a ház magától dűlt össze. Ez azonban nem jelenti a telep teljes felhagyását, vagy a lakosság kipusztítását. Sajnos a telep teljes feltárásától még nagyon távol vagyunk, így csak benyomásainkat tudtuk papírra vetni. S ezeket a megállapításokat is inkább a temető 800 sírjának vallomására alapítottuk első sorban. Nem hihetjük, hogy a telepen talált három edényégető kemence már a fazekascentrumot jelentené. A feltárás még folyamatban van, s talán újabb kemencéket is eredményez, de ez nem is lényeges ebből a szempontból. Szekszárd közvetlen körzetében majdnem húsz avar temető ismeretes. A teljes feltárásuk vagy már lehetetlen, vagy még várat magára. Az azonban felismerhető az anyagból, hogy egyik sem záródik, vagy nyílik meg az általunk ismert történeti időpontokban. Nem tagadjuk a „nagy népmozgások" hatásait, de a magunk részéről hajlunk arra, hogy inkább a belső feszültségek, vagy más tényezők hatására rendeződtek át és át e telepek lakói, akik utolsó nyughelyüket a közösség törvényei szerint maguk választották meg.

28 Az Ete-pusztai kemencék tanúságtétele szerint még további telepeket várhatunk, melyek újabb és újabb kemencéket fognak szolgáltatni a kutatás számára. Ez annál inkább várható, mert igen nagy területet látott el ez a központ termékekkel, és nem hihető, hogy egy vagy két helyen állították elő. Már korábban rámutattam a kereskedelmi hálózat létezésére. Jól követhetően e területről áramlik a kerámia távolabbi vidékekre, felhasználva a vízi és a szárazföldi utakat (elsősorban a római utak felhasználásáról van szó!). Feltűnő, hogy minél távolabbra kerülünk a központtól, annál kevesebb edény található a temetők sírjaiban.

29 Ez pedig tovább erősíti a már leírtakat, melyben igyekeztünk bizonyítékokat szolgáltatni egy hosszan élő, az egész avar uralom időszakában létező kerámiacentrum kialakulásához Szekszárd környékén. A letelepült életmód, melyet el kell fogadnunk a telep létezésével, valamint az árutermelő mesterség megléte, egyben egy gazdasági bázis-központot is feltételez. Ez gazdasági függetlenséget, s egyben lehetőségeket is rejt magában. Bármennyire is kis lélekszámú lakosságot feltételezünk egy-egy faluban, a közvetlen környéken talált nagyszámú temető a megélhetést kérdőjelezi meg. 28 Hajlamosak vagyunk a temetők és telepek megfigyeléseiből adódó jelenségeket mindig valamely — a történelmet formáló — „nagy mozgásokhoz" kötni. Ez azonban leegyszerűsíti a dolgokat. A belső feszültségek lehetnek gazdasági, egy kis közösségen belüli társadalmi — s a szekszárdi telep esetében még vízrajzi — tényezők is. A birodalmon belül egyes népcsoportok át és áttelepülésével vagy áttelepítésével is számolnunk kell, s ezek a „kis mozgások" lehetnek sorsdöntők és időszakosak egy-egy telep életében, csak nagyon nehéz ezeket „tettenérni". 19 Míg a Szekszárd—Bogyiszlói úti temetőben az a sír volt ritka, melyben kerámia nem fordult elő, addig a Gyönk—Vásártér úti temetőben minden ötvenedik sírra jut egy-egy. 107