Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila–Kőhegyi Mihály: Mutató Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában I–III. közleményéhez

MUTATÓ TOLNA MEGYE PESTíHY ERIGYES HELYNÉVTÁRÁBAN I—Hl. KÖZLEMÉNYÉHEZ A közölt anyag specialis jellege miatt el íkdllett térnünk az egyélb közleményekben megszokott és elfogadott mutatószerkesztési elvektől. Minden helynevet és személynevet szerepeltetünk a mutatóban, a közlés eredeti helyesírásával. Nem mutatóztuk azonban azokat a neveket, melyek a kérdésfeltevésből adódóan minden válaszban előfordulnak (pl.: Tolna megye). Ugyanígy elhagytuk ä duniamelléfci községek mindegyikénél előforduló „Duna" mutatózását. Az ékezeti eltéréseket — ahol az a magánhangzó hosszúságát, illetve rövidségét jelöli — nem vettük figyelemibe. Ha 'betűeltérést tapasztaltunk, a következetesség érdekében még a nyilvánvaló névazonosság esettében is külön névként tüntettük fel az adott helynevet. Viszont a válaszban szereplő írásmódtól függetlenül nagybetűvel kezdődően írtunk minden helynevet és személynevet, A kisbetűs szókezdés így minden esetben a tárgymutató szavát jelenti. A mutatóban előforduló személynevek egy részét a szövegben szereplő, történetileg fontos személyiségek nevei jelentik. (Ilyenek pl.: Mátyás király, II. Lajos király, Mercy generális, II. Rákóczi Ferenc stb.) Ezekben az esetekben a nevek mutatóba illesztése problémamentes volt Ha azonban a szövegből közvetve, vagy közvetlenül kiderült, hogy nevezett a helységben valamilyen egyházi vagy világi 'tisztséggel bírt, úgy azt a név után, a kötet- és oldalszám jelölésié előtt, minden esetben feltüntettük. ((Pl.: gróf Apponyi Antal, birtokosi, 1:328; Kovács Simon, plébános, 1:317). Az adatgyűjtést végző — vagy azt aláíró — jegyzők, bírók, esküdtek stb. nevei után minden esetben feltüntettük a helység nevét is ahonnan a válasz érkezett. (Pl.: Gámylii Mátyás, bíró, Györköiny, 11:311; Szabó Mihály, Eskütt, Iregh 11:317, stlb.) A kis-, nagy-, alsó-, felső-, külső-, 'belső-, öreg-, stlb. jelzőkkel ellátott helyneveket, földrajzi neveket — miivel az esetek többségében ezek a tiUlajdonképpeini név előtt találhatók — két helyen szerepeltetjük: 1. a jelző kezdőbetűje szerint, 2. besorolva a név kezdőbetűjének megfelelő helyre. (Pl.: Nagy Ökör pálé 1:303, Ökör paié, Nagy, 1:303.) A családnevek különböző helyesírású, de egyazon családra vonatkozó változatait, valamint a háró, gróf, herceg rangjelző szavaikkal jelölt változatait a hivatalos névalakhoz soroltuk. A válaszokban sok helyen következetlenséget tapas zitaltunk a név után: álló „dűlő" szó alkalmazásánál. Nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy miikor vain valóban dűlőnévről szó, illetve mélyek azok az esetek, amikor a válaszadót a kérdőív kérdésfeltevése ösztönözte e szócska alkalmazására. Ezért egységesen minden olyan esetben, amikor vagy a felsorolás elején (pl.: „Az első caleaturáiban előforduló dűlőik névszerint a következők u. tm:") vágyj a felsorolás után (i.. Cserfái, Ágosi, Szentegyházi, Cser aijjai düllők), illetve közvetlenül a név után (pl.: 7. Dobos dűlő — Hügl acker szántóföld, 8. Legelő dűlő — Haádiacker szántóföld... stb.) utalást találunk arra, hogy az összeíró dűlőnek tekintette a nevezett helyet, a dűlő szót a név részének tekintettük, és avval együtt soroltuk a 'mutatóba. A válaszok többségében valamilyen módon jelezték a válaszadók az adott helynévhez tartozó térület, vagy földrajzi jelenség nevét (mezőgazdasági felhasználás módja, erdőterület, folyóvíz, tó stb.). Minden ilyen esetben — a szakági kutatás megkönnyítésére — ezt egyszerű rövidítéssel, közvetlenül a név után magunk is jelöltük. ' • • 21* 323