Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Rosner Gyula: A Szekszárd–Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései

értelműen megegyeznek, a 335. sírban a magas padkán egy kifejlett állat és egy csikó koponyái és hosszúcsontjai feküdtek. A 268. sír esetében a gödröt a rítusnak megfelelően ásták meg, de a bolygatás nyomait sem találva, az emberi váz hiányzott. A lovon szerszámzatot nem helyeztek el, s úgy tűnik, „jelképes temetkezést", a másutt elhunytnak megadott végtisztesség jelenségét figyelhettük meg. 3. Férfi halott lábain keresztbe fektetett nyúzott ló A lábak tájékán kiszélesített sírgödörben, a hátán kinyújtott helyzetű férfi lába felett, keresztbe ráfektetett, É—D-i tájolású nyúzott lovat figyeltünk meg. A koponya É-on feküdt, míg a lábak a váz jobb oldalán, D-en. Az 55. sírban e temetkezési formát csak rekonstruálhattuk a bolygatás mértéke miatt, de a 350. sírt a dúlás nem tette oly mértékben tönkre, hogy ne lehetett volna pontos megfigyelések egész sorát megtennünk. 4. Női halott mellett, padkán, nyúzott szarvasmarha A 314. sír padkás szerkezetű gödrében ÉNy—DK-i tájolással eltemetett női halottjának bal oldalán, a padkán a megnyúzott szarvasmarha bőrében benne hagyott szarvcsapos koponyát és lábszárcsontokat, az eltört csűdcsontokkal, a halott nővel megegyező tájolással terítették ki. A 742. sírban a hosszanti tengelynek megfelelően, a sírgödör jobb oldalába vágott fülkében helyezték el a női halottat, melynek bal oldalán a padkán a megnyúzott szarvasmarha bőre, vele megegyező tájolásban és a 314. sírban megfigyelt formában feküdt. 5. Kecske maszkos temetkezés A 269. sír női halottja ÉNy—DK-i tájolással elhelyezett koporsóban feküdt, mely felett, a koponyatájékon, a szarvcsapos kecskekoponyát és a koporsó két oldalán a két mellső lábszárcsontjait találtuk meg. Itt a kecske bőrében bennehagyott koponya és lábszárak erősítik az általunk javasolt feloldást. A 34, általunk most tárgyalt temetkezésből hat sírt nem bolygattak meg, nem raboltak ki. Ez azonban semmiféle törvényszerűséget nem mutat. A 23. sír ellentétes tájolású teljes lova bolygatatlan volt, de a szerszámzatnak még nyomát sem találtuk. A 268. sír nyúzottlovas temetkezésénél hajlunk a „jelképes temetkezés" meghatározásra, hiszen a bolygatatlanság ellenére sem az emberi vázat, sem a szerszámzatnak maradványait nem találtuk meg. E két esetben, bár merőben eltérő típusról volt szó, mégis azonos vonás a mellékletnélkülisége, mely semmi esetre sem jelenthette a család anyagi helyzetének megrendültségét. A 424. és a 754. sírok látszólag megegyeztek a 23. sír temetési formájával, de ezen összekapcsoló azonosság csupán látszólagos, hiszen e két utóbbi esetben a két ellentétes tájolású ló teljes szerszámzattal, felkantározva került a sírgödörbe. E két utóbbi sír kora nem sok eltérést mutat, mindkét esetben a kantárhoz pálcászabla tartozott. A 424. sírban egyenes talpú, a 754. sírban ívelt, kissé benyomott talpú kengyelek voltak. Ügy tűnik, hogy a 424. sír a kora-avar kor végén keletkezhetett, melyet még a préselt veretek is megerősíteni látszanak, míg a 754. sír már a késői avar kor legelején kerülhetett a föld alá, s ezt erősíti az öntöttbronz szíj elosztó is, mely a leletegyütteshez tartozik. A 314. és a 742. sírok szintén bolygatatlanok voltak, tárgyalásukra a nyúzof lovas-temetkezéseknél térünk ki. 98