Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Regöly–Kesziállás dűlőből

b) A vékony lemezből kivágott, kissé domborúra kalapált gombok megközelítően azonos méretűek (III—

V. tábla, 9—12). Ezeknek szélein, egymással szemben egy-egy, csúcsban végződő, rövid, nyelvszerű, keskeny hajtókát szabtak ki, s ezek behajlításával erősítették fel a gombokat. A későbronzkor folyamán hosszú ideig divatban voltak a kisebb-nagyobb bronzgombok, s ezért szűkebb időhatárok közé nem sorolhatók. Annyit mégis megállapíthatunk, hogy a füles, lapos vagy domború felületű változat használatának kezdete a Reinecke BC—

BD periódusokba esik, de készítésük még a korai vaskor idején is tartott. A bötykös közepű gombok a Hallstatt A periódus idején jöttek divatba. Ugyanez érvényes a szélükön rögzítő nyújtvánnyal ellátott lemezgombokra is. 4. A tölcsér alakú bronz csüngődíszt a kutatók általában elég tág időhatárok közé helyezik (VI tábla. 2—3). A kurdi kincsleletben, melyet Kőszegi Frigyes a Hallstatt A periódus első felére datál,

6 két példány fordul elő.

7 Mozsolics Amália a bronzkor V.b periódusára keltezte ezt a leletet.

8 F. Petres Éva, a székesfehérvári kincsleletet — melyet a Hallstatt A közepére helyez — a kurdival egyidősnek határozza meg.

9 M. Novotná: Gemerské Dechtáre hasonló csüngődíszét az OZDANY horizontba, tehát a Reinecke BD periódusba sorolja.

10 Ugyanakkor a fenti darabokkal szoros rokonságot mutató blatniczai csüngődíszt, melynek alján 6 db kurdi típusú, tölcsér alakú, karikában végződő csüngő látható, Gallus és Horváth a Hallstatt B-be helyezik.

11 (Meg kell itt jegyeznünk, hogy blatniczai csoport nem egységes, nem hiteles. A szerzők is elismerik, hogy a lelet a bronzkor végétől a preszkita korig őriz tárgytípusokat.) A Regöly—kesziállási kincslelet pedig, összetételében, több azonos, vagy rokon tárgyával a kurdi, s közvetve a székesfehérvári kincsleletek korához kapcsolódik. 5. A kesziállási lelet 2 kúp alakú lemezcsüngő jenek változatai (VI. tábla, 4—5) az egész későbronzkorban ismertek voltak, így pontosabb kormeghatározásra nem alkalmasak.

12 A félhold alakú lemezcsüngő (VI. tábla, 6) prototípusai már a középső bronzkorban megjelennek. Legkorábbi, megközelítő formáját a koszideri típusú raktárleletekből ismerjük. A későbronzkorban folytatódott ennek a csüngőtípusnak a készítése. Ehhez a későbronzkori, függesztőlyukas, bepödrött végű csüngőformához tartozik a Regöly—kesziállási darab. Egyszerű, díszítetlen formáját megtaláljuk a Reinecke BD periódusból származó pátrohai kincs két, azonos formájú, sima lemezcsüngőjében.

13 6. A Regöly—kesziállási kincs olyan öntött bronzkarperec töredékeket és karikákat tartalmaz, amelyek a Hallstatt A korra jellemzőek. Ezek a típusok lapos négyszög- és félkörös átmetszetűek, utóbbiak sima (VI. tábla, 1,7), előbbiek hoszszanti bordás felülettel, nyitott végükön 2—2 harántbordával (VI. tábla, 8 a—b, 9). u Kőszegi, F. ; Beiträge zur Geschichte der ungarischen Urnenfelderzeit (H A—B) 137—186. Acta Arch. Hung. Tom. XII (1960). 7 wosinsky M.: Tolnavármegye tört. I. (Bp. 1896) CXII. t. 16—17. 8 Mozsolics, A.: Beziehungen zwischen Italien und Ungarn... Rivista di Scienze Preistoriche 27 (1972) 386. a F. Petres Ë. : Székesfehérvári koravaskori kincslelet. Fol. Arch. 12 (1960) 37. 10 Novotná, M. : Die Bronzehortfunde in der Slowakei. Arch. Slov. — Fontes Tom. IX. Abb. 8. 11

1 Gallus—Horváth: A legrégibb lovasnép Magyarországon. Diss. Pann. 2. 9 (1939). Tábláskötet XXXII. 1. Blatnicza II. tip. 12 Csalog Zs.—Kemenczei T. : A Jászberény—cserőhalmi későbronzkori temető. Arch. Ért. (1966) 93. 65—94. " Jósa A.—Kemenczei T. : Bronzkori halmazleletek. A Ny. J. A. M. É. VI—VII. (1963—64) XLVII 7—8. Lemezcsüngők. Pátroha. Raktárlelet. 69