Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben
Az ezután következőkről alig van tudomásunk. A végzés kihirdetését 1847. július 5-én jelentésben vette tudomásul a megyegyűlés. A felajánlások bejelentésénél azonban aligha jártak el lelkiismeretesen, mert nehezen hihető, hogy a két naptári évben (1847 és 1848) csupán négy ilyen értelmű felajánlás történt. 7 Ezek a következők voltak: Szálay Béla alszolgabíró 20 db régiséget és 3 db rézpénzt, Berecz Mihály főbíró a járásából befolyt 1 ft 40 kr-t, Gaál Eduárd pedig „többféle régiségeket ajánlottak fel a létesítendő megyei múzeum számára. 7 / 3 A forradalom kitörése után — érthető módon — a múzeum ügyéről több szó nem esett. 8 Ezt a meghiúsult korai kísérletet mégis pozitívan értékelhetjük, s egyben mint általánosan jellemző megnyilvánulást tekinthetjük. Egyértelműen kitűnik ugyanis a fentiekből, hogy magánjellegű kezdeményezések, gyűjtés, majd felajánlás vezet el addig, hogy a múzeum kérdése egyáltalán hivatalos fórum elé kerülhessen. A társadalom igénye tehát egy történeti emlékeket megőrző és gyűjtő intézmény iránt előbb megvolt, mintsem, hogy az államvezetés gondoskodott volna ezek létrehozásáról. Ez a helyzet még hosszú ideig változatlan maradt megyénkben, de országos szinten is. Jellemző a szomszédos Somogy megyére ugyanúgy, mint a távolabbi Békésre. 9 1874-ben ismét hallhatunk a múzeum ügyéről, annak kapcsán, hogy a megyei levéltáros a Tolnavármegyei Közlönyben felhívást tett közzé. Ebben, mint a „létesítendő tolnavármegyei múzeum ideiglenes kezelője" kérte a megye közönségének segítségét és támogatását a múzeumi tárgyak összegyűjtéséhez. 10 Az ezt követő felajánlások közül csupán egyet tekinthetünk jelentősnek: Dr. Nóvák Sándor paksi orvos, ismert magángyűjtő ajánlotta fel tekintélyes gyűjteménye egy részét. Levelezésének tanúsága szerint már korábban kapcsolatban állt Romer Flórissal, Thály Kálmánnal, s a ritkaságnak számító leleteket kérésükre a Nemzeti Múzeum rendelkezésére bocsátotta, amiért cserébe hasznos szakmai tanácsokat nyert. 11 Sajnálatos, hogy nagy gyűjteménye halála után szétforgácsolódott, s csupán az a része maradt meg, melyet a megyének ajándékozott. Mint összefüggő, zárt együttest, ezt tekinthetjük a múzeum alapgyűjteményének.^ Ezután ismét több éves szünet következett, majd 1882-ben megalakult a Tolnavármegyei Régészeti Egyesület. Célja a megyében előkerülő régészeti kincsek megmentése és a kutatások figyelemmel kísérése lett volna, azonban nem jutott el csupán az alapszabályok kidolgozásáig és — bár nevében még egy ideig tovább élt — tevékenységét tekintve, tulajdonképpen megszűnt. 13 Létrehozásában minden bizonnyal szerepet játszott az az egyesület létrehozási hullám, mely az ország más megyéiben már az 1870-es években hasonló egyesületeket eredményezett. Békés megyében 1874-től 1892-ig létezett a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat, mely évkönyvekben jelentette meg a megye különböző városaiban tartott előadásainak szövegét. Előadóik között nem 7 TmL. 1847/1738., 1847/4157., 1847/2244. és 1848/904. gyűléseken. 7 /a U. o. s Perczel Bélát a központi kormány kinevezte a szerbek ellen Bács megyébe induló nemzetőr sereg kapitányának, Tormay Károly pedig a székesfehérvári tábori főkórház parancsnoka lett. a Gönczi Ferenc : A Somogy megyei Múzeum Egyesület 25 éves története. Kaposvár, 1935. ; G. Vass István: A békéscsabai múzeum háromnegyed évszázada. Békési Élet, 1975/2. Békéscsaba, 1975. 303—311. 10 A szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban (továbbiakban BÁM) található. Pospischill Emil bonyhádi lakos által 1874. június 22-én kelt levél szerint kizárólag e „lelkes felhívásnak engedve" döntött úgy, hogy a múzeumnak régi pénzeket ajándékoz. A mellékelt jegyzékből kitűnik ugyanakkor, hogy ajándéka nem képviselt jelentős értéket. 11 BÁM múzeumtörténeti iratanyaga, Dr. Nóvák Sándor levelezése. 12 U. o. u Haugh Béla: Wosinsky Mór életrajza. Szekszárd, 1908. 90. n
