Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Torma István: Rézkori telep Páriban

À külső oldalán bekarcolt zegzugvonalakkal díszített tál két pilismarót—basaharci sírban is előfordul (386. és 397. sír). Minthogy az ilyen módon díszített tálak Nitriansky Hrádokon hiányoznak, V. Nemejcová—Pavúková ezeket a bolerázi csoportnál későbbi időre keltezi, szerinte csak a klasszikus badeni kultúra legidősebb szakaszában jelennek meg.

21 A pilismarót—basaharci tálak szerintem is a temető legfiatalabb sírjaiból származnak,

22 de a leletösszefüggések alapján arra lehet következtetni, hogy ezek a tálak valamivel idősebbek, mint a fonyódiak és a páriák. Amint azt V. Nemejcová—Pavúková, a cerveny hrádoki és a nevidzany leletanyaggal bebizonyította, a tölcséres nyakú tálak belső oldalán a kannelurás díszítést a bolerázi csoport lezáródása után még sokáig alkalmazták. A tálak külső oldalának díszítése azonban jelentős mértékben megváltozott; a zegzugvonalas bekarcolások eltűntek, helyettük a rácsmintás, lógó háromszögek vagy egyéb bekarcolt minták jelentek meg, de leggyakrabban csak benyomkodott körök díszítik a külső oldalt.

23 2. A kettős kúpos testű, lekerekített törésvonalú tálak (3. kép 13; 5. kép 10.) tulajdonképpen csak fenntartással fogadhatók el külön típusnak, az 1. típus egészen mély változataként is felfoghatók. Belső oldaluk díszítetlen, a vállukon egy- vagy kétsoros benyomkodott minta van, alsó részük érdes felületkiképzésű. 3. A gömbszelet alakú tálak pereme rendszerint kissé behúzott (7. kép 7, 9; 11. kép 13.), vállukon vízszintesen körbefutó benyomkodott minta van, az alatta levő rész vagy díszítetlen (7. kép 9.), vagy sűrűn befésült díszítésű (7. kép 7.). A gömbszelet alakú tálak — befésült díszítéssel is — a bolerázi csoport jellegzetesebb darabjai közé tartoznak. Pilismarót—Basaharcon több tucat ilyent tártunk fel, de ezek pereme kissé kihajló, vagy egyenesre vágott.

24 Némiképpen Hasonló peremkiképzésű a belső oldalán elmosódott kannelurával díszített töredék (7. kép 5.). Ugyancsak Pilismarót—Basaharcon találjuk meg a függesztő füles töredék (11 . kép 13.) analógiáját. A behúzott peremű pari táltöredékek a pilismarót—basaharci gömbszelet alakú tálaknál fiatalabbak, és a badeni kultúra későbbi periódusainak hasonló tálai felé mutatnak. Több töredékről (3. kép 12; 4. kép 12; 5. kép 1; stb.) nem dönthető el, hogy az 1. vagy a 3. típusú tálakból származik-e. 4. A gömbszelet alakú, vastagfalú edények csak alakjuk miatt sorolhatók a tálakhoz, a peremük alatt elhelyezett kétsoros borda, a rücskös felületkiképzés (2. kép 7; 11. kép 12.) vagy a zegzugvonalas bekarcolt díszítés (7. kép 15.) sokkal inkább a fazekakra emlékeztet. II. Fazekak Mint a korszak lelőhelyein általában, Pariban is nagy számban fordulnak elő a fazekak, amelyek formai vonatkozásban egyazon típus változatait képezik. Több megfigyelésre ad lehetőséget a díszítés elemzése. A pari fazekakon alkalmazott valamennyi díszítési és felületkiképzési eljárás megtalálható a bolerázi csoport korábbi lelőhelyein is, ennek ellenére a pari fazéktöredékek jól elkülöníthetők, például a nitriansky hrádoki és a pilismarót— 21 U. O. 261—263. és 329—330. 22 Torma, I. : Die Boleräz-Gruppe. . . 498. 23 Nemejcová—Pavúková, V.: . . . Postboleráz-Entwicklung. . . 261—268.; 6. kép 1—14; 7. kép 1—9; 8. kép 1—15; stb. 24 Torma, I. : Die Boleráz-Gruppe. . . 2. kép 7 ; Mitteilungen des Archäologischen Institutes der UAW 1 (1970) 18. kép; U. a. 2 (1971) 40. kép 1. 47