Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

Az első világháború évei óta Babits költészetében mindjobban megfigyelhető elmélyülő belső kapcsolata a világgal: Mert nem nézek én mást ezután csak testvértüzek lobogását, nem hallok én mást ezután csak testvéréletek ritmusát tér meg idő jenéktelen mélyeiből! (Csillagokig!) A Sziget és tenger versei nemcsak a szerelem, a szép esztergomi nyár élményeit sorakoztatják elénk, hanem megszólal néhány szép versében aggódó nemzeti lírája: Kinek szólsz, lélek? Mondják, milliók nyögését nyögd ma, testvérek vagyunk s mit ér a szó mely csupán tiéd? (Régen elzengtek Sappho napjai) Kéziratunkban a születő vers gyorsan felvetett soraiban is felbukkannak a Sziget és tenger verseiből ismert képek, motívumok, melyek oly jellemzően fejezik ki Babits költészetének ezt a korszakát: ... Oh, tán érzem: csak sziget ez! Tán távoli tengerek ádáz sója zavarja izét a virágillatnak. Előttem sanda jövő, körülöttem népek nyomora, tikkadt gyűlöletek hálója, önös kormányok öröklő versenyre, vér, vér, vér .. .Nem apadt el az ösztönök alja könnyű zsilip szegi csak, szomjas kontárok ügyetlen ujja alatt. Ártér a világ, ártér Magyarország véres iszappal. — (A sziget nem elég magas) Ezekben az években verseiben jellegzetes szó a tenger, sziget, zátony, ártér, mocsár. Érdekes felsorakoztatnunk a kis kötet verseinek néhány sorát, melyeknek motívumát, gondolatát kéziratunkban is megfigyelhetjük. Kéziratunk 13. sorára: „Milyen tenger árad itt?" szinte ráfelel A sziget nem elég magas című vers egyik sora: „Az ínség tengere nő s el is önthet". A harmadik emeleten című vers gondolatát: „Előttünk köd, mögöttünk köd, és alattunk egy elsüllyedt ország" — kéziratunk 16., 17., és 18. sorában háromféle változatban is megfigyelhetjük. Itt kell bemutatnunk egy igen érdekes verstöredéket is Babits Mihály hátrahagyott verseinek kötetéből, melyet a verskötet A csoportjában találunk: A madár csapkod szárnyaival. Bőven buggyan belőle a dal. Ügy látszik, mintha játszana csak. Oh rettenetes. Oh rettenetes. Dalol, dalol, s ide-oda csap. Ki vagy, ki vagy, hogy játszani tudsz? Veszély fenyeget, de mégse futsz 266