Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat
A rosszullét, hideg-meleg váltakozása, fojtó érzés, — a láz — határozza meg mindkét vers alaphangulatát. A Csövek, erek, terek című vers alábbi néhány sora mintha csak kéziratunk egy része volna : hideg, meleg folyik szét, árad és apad Hogy fojt a vattás levegő! Hő gőzben hullámzik a ház ... (Csövek, erek, terek) Szomorú ősz köszöntött 1924-ben Babitsékra, az első boldog esztergomi nyár után, amit már az új kis házban töltöttek. Szeptember végén levél érkezik Szekszárdra, mely hírül hozza édesanyjának: Mihály beteg, Kapusy doktor vorhast állapított meg. 18 Alig jutott túl ezen a bajon a diétázástól nagyon legyengült költő, nagy fájdalmakkal, sok ízületi gyulladással a Bálint-klinikára szállították, ahol mozdulni se tudva, nagyon magas lázzal küzdve hónapokig feküdt. A klinikán tej-injekciókkal kezelték. 19 A kézirat első sorai kitűnően érzékeltetik mindazt, amit nagyon magas lázban érzünk, átélünk: ez az alapélmény az egész versen áthúzódik. A vers külső képe, a hosszabb, majd rövidülő kettős dobbanású sorok rendetlen, lázas szívdobbanást érzékeltetnek. Nagyon jól látjuk ezt a kézirat 1—10. sorában. Ugyanekkor azonban a közvetlenül feltörő élmény gyors kavargásában kitágul a betegszoba, amelynek falaiba eleinte vergődve verte szárnyát, s egy ország hangjaira figyel már. Ezt érzékelteti a vers 11.—18. sora. Saját testi szenvedései itt ugyanúgy egy ország, a nép szenvedéseivel azonosulnak, mint később a Cigány a siralomházban költője, milliók nyomorával. Az első világháború után vergődő, 20-as évek Magyarországának légkörét érezzük itt, egy-egy szóban, rövidke sorban, képben. Óriás Budapest zúg és süllyed Magyarország Én itt fekszem zátonyon Ottkünn nyögnek és epednek ottkünn ezer éhes részeg tántorog A költő szenvedéseit még fokozza a tehetetlenségének tudata: zord szoba a zátonyom fojtó kéz az arcomon Ki kellene menni már menni már tenni már 'Török Sophie levele Babits Angyalnak. L. sz: 75.1.1. Dr. Babits István szíves közlése. 265
