Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

A versszak utolsó sora igen érdekes. Látjuk az ihlet pillanataiban változó, formálódó szavakat, szinte a szemünk láttára formálódik véglegessé. Babits itt egyetlen sorban láttatni akarja a gyönyörű látványt, a tanya előtti kilátást, ahonnan belátni a termékeny Sárközt, a Duna síkjába simuló dombokat, mintha óriási nyitott térképre tekintenénk le. A kép valóban nagyszerű, pihentető, megnyugtató. A tekintet szabadon futhat a végtelen messzeségbe. A látvány hatására az utolsó sorban elcsitul, megnyugszik minden halkan hullva égig a mezőnek. E résznél valóban tanúi lehettünk egy Babits verssor születésének. Sajnos, a vers nem folytatódik tovább, mégis nagy öröm az, hogy ezt a kéziratot, a Hazám! első megfogalmazását szülővárosában őrizhetjük. A költő a verset, mint azt Török Sophietól származó adatok is bizonyítják, 1925. elején, még a Bálint-klinikán kezdte.

16 Január végén hazalátogat lábadozásra a szülőházba. Ekkor fejezte be nagy versét Szekszárdon. A héttételes, nagyszerűen felépített költeményt készülő új verseskötetének ünnepi versévé szánja. A Sziget és tengerbe két nagyon szép szekszárdi témájú vers után sorolta be, a Rekonvaleszcencia és a Télutó a Sédpataknál c. vers után, melyek február első napjaiban szintén Szekszárdon keletkeztek. Kéziratunk két versszaka minden bizonnyal az a része a versnek, mely még a Bálint-klinikán keletkezett. De ezt bizonyítja kettévált papírlapunk másik kézirata is. II. Beteg voltam soká, s ha láttam (üvegen át) a napot, fagyos szememben drága méze megikrásodott. Testem csupa fájdalom még, lelkem csupa félelem. (Télutó a Sédpataknál) A másik fólián egy ismeretlen vers fogalmazványát találjuk. Az írás, a betűkép, arra enged következtetni, hogy a két fogalmazvány szinte egyidőben keletkezett. Az is látható, hogy ugyanazzal a tintaceruzával írta a költő. Külső formája szakolatlan, 36 sor, 3—3—7—8 váltakozó szótagszámmal. 1. Szobámban egy nagy madár 2. [nagy madár] 3. röpköd és 4. a falakba vérzi szárnyát 5. olykor-olykor láthatatlan 6. meleg kéz 7. puha kéz 8. fogja le az arcomat 9. fulladok 10. Hagyjatok! 11. Kiáltást hallok kívülről riad 12. fenyeget, [fullad], veszékel 13. milyen tenger árad itt? 16 Juhász Géza : Babits Mihály. (Kortársaink I.) Studium, 1928. 47. 1. 262