Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

A versszak nyolcadik sorában az „elhallgatott" szó ,,dallá-ringott"-ra változik. Igen szépen fejezi ki ezzel a költő, mit jelentett neki a szekszárdi szőlőhegy. Keresztülkasul az életemen című,

11 emlékekből és vallomásból összeszőtt késői kötetében írja nagyanyja tanyájáról, a szőlőről: „Életem első felének központja és pihenőhelye volt." Háború ellenes verseiért ért támadások után, mint baj látott gyermek anyjához, ő a szekszárdi szőlőhegyre menekül s a táj szépségében talál feloldódást. Ebben az időben keletkeznek szekszárdi versei, szonettjei.

12 A fájdalom valóban „Dallá ringott" benne. A tájélmény a szülőfölddel kapcsolatban mindig bizonyos mozgás-képzeteket idéz fel a költőben. így látjuk ezt egy kevéssé ismert verstöredékében: Diákkoromban, örökké magamban Szép utak hátán szabadon bolyongtam Duna mentében, Tolna vármegyében, meg-megpihenve eperfák tövében. Égen a felhők, s a földön a földek kockás kendői nyúltak és terültek, nyúltak, terültek, köribém kerültek, még a földek is szinte fölröpültek.

13 Az első világháború kitörésének idején elgyötört idegállapotban hónapokat töltött itthon. Ebben az időben írott Ünnep című versében az egész táj elmozdul, ringani kezd, s a mozgást összetett hangélmény kíséri. A költő 1914. szeptember 8-án, a szekszárdi búcsú napján írta ezt a verset, erre utal a vers címe is. Ünnepi harangok, a Remete-kápolna

14 előtti térségben a hajóhinta, céllövölde lövései, dobbanásai mint távoli ágyúszó hallik a versben, s az egész táj ringani kezd: Ó honni halmok nyájas enyhesége, friss gyermekségem gyönyörű vidéke, szívem remegve veri: Béke! Béke! Ö hajóhinta, messze dobbanások! A föld is enyhén dombokat dobog s nagy emlei hulláma elcsobog verdesve halkan, mint távol dobok, ó hajóhinta, messze dobbanások! Ünnepre dobban a falunk harangja s a völgy teknőjét megingatja hangja hintaként ing a lanka, ring a lanka ... (Ünnep) Itt, a Hazám! című versben a látvány már nemcsak külső mozgássá s hangélménnyé alakul; a költő teljesen azonosul a tájjal.

15 — Ügy érezzük, a dombok hullámzása a saját szíve dobbanása, szinte eggyé válik szülőföldjével. A 11. sorban az első két szó: „várta léptem", a végleges szövegben „nyúlt alattam"-ra változik, jobban érzékeltetve a képet, amint a tanya elől lefutó út a szőlőpászták között futószőnyegként folytatódni látszik a hegy alatti utcácskákban. 11 Keresztülkasul az életemen. Szekszárdi kadarka, (1938. noevmber) 1. m. 103. 1. 12 Ezeket a verseket a Nyugtalanság völgye című verskötetében találjuk. Bp. 1920. Táltos 87 (2) 1. n Hátrahagyott versei, i. m. C) csoportjában, 47. 1. 14 Régi búcsújáróhely Szekszárd ősi városrészében, a Felsővárosban, a nyugati dombok közé nyúló völgy végében, ahová a költő szülőháza előtt vezet el az egyik út. 15 Kötetbe nem vette fel a költő. Először a Nyugatban jelent meg (1914. nov. 16. 459. 1.), majd öszszes művei I. 1152 1. (Magyar Parnasszus, Franklin. Sajtó alá rendezte Török Sophie, 1945.) 261