Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

Ez a kép, ez a gondolat teremt majd kapcsolatot kéziratunk másik — témájában és külső formájában merőben más —, versfogalmazványával. A Hazám! második szakaszánál teljesen más a helyzet. Itt szinte szemünk láttára formálódik a vers. Babits költészetének gyökere a szülőföld, a tolnai táj. Sok versében, prózában írott vallomásos művében ír a hazai tájról, de minden ilyen tárgyú írásának legszebbike tán e versszak. Csupa szeretetet, meghittségét érzünk az először leírt, áthúzott szavak mögött rejtőző sorokból, melyet a második szakasz variánsának tekinthetünk : Kelj fel lelkem, keresd meg hazámat! Nem egy szűk ház, az egész kis város minden útja otthonos és nyájas írjában a meghitt akácfának Szállj ki lelkem, keresd meg hazámat! Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház, mely előtt ülve ha messzenéztem elhallgatott bennem kétség és láz, s amit láttam édes napsütésben, mind hazám volt: Lenn az utca híven várta léptem mint a futószőnyeg és a dombsor hullámzott mint szívem halkan tartva a Duna-mezőnek. Az első sorokban az az „otthonos és nyájas" kép villanik fel szemünk előtt, melyet Babits az akáclombok közt megbújó városkáról őriz magában, melyet Szekszárd 1915 nyarán című verséből is ismerünk. Ez a kép tűnik elénk 1919 elején keletkezett, írásképében is szálló gondolatot, lebegést idéző versében: .. . szálló nap után suhanni, zöldszinü tenger lombok közt fulladozó faluig szállani, minden gondot elhullatozó lélekkel, túl a Dunára, messze, szálló nap után, lombos faluig, hol lombba veszve nyíl egy kapu tán . .. Itt, a versszak negyedik sorában egy ma már ritka, régies, népies kifejezést használva adja vissza ezt a képet: írjában a tenger akácfának. Mégsem ez maradt a sor végleges formája. A 3. és 4. sor a széljegyzetben alakult ki: mint egy archipelágus vár nyájas zöldje közt a tenger akácfának Az ötödik sor margóján ezt olvashatjuk: Enyhe táj ez! Fesd elém hazámat! Ez a sor a versben elmaradt, de az „enyhe táj" gondolatával, tudjuk, tanulmányaiban foglalkozik majd.

10 10 Útinapló. (1909) Tájak 104. 1. Nyugat, 1909. II. nov. 1. 492—503. összes novellái, Ath. 1938. (B. M. összegyűjtött munkái VIII.) Itália és Pannónia 1940. Magyar Nemzet, 278. sz. dec. 25. 260