Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kiss Ákos: A nagygörbői közbirtokosság múltjából

A XVIII. században a Habsburg uralom alatt újra egyesített országban a köznemesség életformájának döntő változása következett be. Láttuk, hogy a török időkben a szerteágazott Miskey-rokonság Keszthelytől Léváig és Nógrádig több mint tucat végvárban, közöttük a legnagyobbakban is, váltakozva töltötte be a tiszti, kapitányi tisztségeket. A köznemesi családszervezetek férfitagjainak nagyrésze a hadi pályán mozgott, amely a társadalmi megbecsülés mellett az anyagi alapot is jelentette. A következő két évszázad köznemesi származású földbirtokos rétege előtt a katonatiszti pálya különösen becsült voltát a XVI— XVII. század élethivatásszerű hadiemlékei is elősegítették. A török kort követően kezdődött meg az addig a végvárakban, környékükön, vagy a megerősített városokban meghúzódott köznemességnek birtokaira kiköltözése; egyúttal a török hódoltsági területen előrelátóan már a XVII. század folyamán szerzett kelet-dunántúli jószágok teljesérvényű birtokbavétele. A köznemesi réteg elől a hadi pálya jórészt ekkortájt zárult le. Csupán egyes tagjai szolgáltak még, mint Miskey II. István fia Ferenc, aki 1727-ben is őrnagy volt a győri lovasezrednél. Ellenben ezután két és fél évszázadon át úgyszólván 1945-ig, e családok férfitagjainak fő törekvése a vármegyei tisztségviselés lett. Maga a Miskey törzsfamilia a török idők múltával családközpontját keletebbre helyezte át. Ez — Győr mellett — most, a századfordulón, egyelőre Székesfehérvár lett. Miskey II. István, akinek császári párti érzelmei idős korára már nem változtak,

30 1704-ben Győrben meghalt.

37 Két fia, Ferenc és József, valamint Éva leánya ágain terebélyesedett szét a Miskey család az országosan is ismert tinnyei—unyi és a görbői közbirtokossága. Egyes családi részeik a századfordulón már Görbőn is letelepültek; innen és más faluközpontokból, Tinynyéről, Unyról, Szolgaegyházáról (Fejér m.), Koronczóról (Győr m.) sereglettek össze családi ügyek megbeszélésére, intézésére a fejérvári Domus Miskeyana-ba. A fiatalság meg éppen nem szívesen élt a falusias, egyszerű puszta, Görbő hajlékaiban. A család fiataljait a köznemesi pályához szükségesek elsajátítása végett nevelési okokból Fejérvárott gyűjtötték egybe; rokon családok fiait is szívesen látták itt velük együtt. A családi áganként megoszlott vagyonrészek királyi kisebb haszonvételeinek, a regáléjogoknak (korcsma, mészárszék, malom, vizek stb.) hasznosítása azonban jóval gazdaságosabban történhetett közös gazdálkodás útján. Ez az érdek hozta létre e családok közbirtokosságait (compossessoratus), amelyek választott igazgató (director) irányítása mellett, időszakos családi gyűlések útján intézték gazdaságaik közösség elé is tartozó ügyeit. Ezek gazdálkodtak, bérbeadtak, egyéb szerződéseket kötöttek, a közös ingatlanokat javították, bővítették és az így elért hasznot tagjaik között örökösödési, leszármazási haszonkulcsok szerint osztották fel.

38 E nemesi birtokos szervezetek teljességgel csak a XIX. század második felében szűntek meg; a Tinnye—Uny—jászfalusi 1897-ben. A XVII. század számos példája segített e szervezetek elterjedésében; leginkább a legelőközösségek indokolták a gazdálkodási forma létrejöttét. Találkozunk azonban teljes földközösségekkel is. A görbői Miskey-jószágon a három Miskey ősszülő (II. István gyermekei) közül egyelőre Éva ága telepedett meg. Miskey Éva első férje, Posgay Ferenc, a Posgayak nagymúltú, de a XVIII. századdal mindinkább jelentőségét vesztett családjából származott. 36 Thaly Kálmán: Kuruckori ok'mánygyűjteménye. XXVII. 136/a. Ebben az 1703. I. 12-én kelt levelében még kurucellenesen ír; igaz, hogy a felkelés e korai időszakában a későbbi kurucvezetők legtöbbje még Habsburg-oldalon tevékeny. 37 L. 3. jegyzet. 1704. évi irat. ^Tagányi Károly : A földközösség története Magyarországon. Bpest, é. n. 30., 58. 15 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 225